A Fritzl-ügy ihlette regényt jegyző Emma Donoghue tollából pattant ki A szoba forgatókönyve, amely a tavalyi év egyik legfelkavaróbb filmje – ezt minden kétség nélkül nyugodtan le merem írni. Az igazán nagy dicséret azonban az, hogy nem a témája miatt igazán felkavaró, sokkal inkább a megvalósítás és az érintett mélységek azok, amik miatt hetekig képtelenség kiverni a fejünkből Lenny Abrahamson filmjét.
A történet szerint Jack (Jacob Tremblay), az ötéves kisfiú édesanyjával, Ma-val (Brie Larson) él egy falatnyi szobában. Az asszonyt hét évvel ezelőtt rabolta el egy férfi, s ezen a helyen tartja őket fogságban. A hangsúly -és ezt fontos leszögeznünk-, nem a kegyetlen bánásmódon van, ez nem egy ilyen film, itt egy kőkemény drámával van dolgunk.
A kisfiú szemszögéből vizsgáljuk a világot, ami eleinte csupán a négy fal közé szorított pár négyzetméter – egy kicsiny kis hely, amiből az édesanya megpróbálja kihozni a legtöbbet és a legjobbat, s amiről Jack élete első öt évében úgy gondolja, hogy ennyi a világ.
Aztán -és ez ugyan spoileres, de a készítők sem csináltak belőle titkot soha, mindegyik trailerben jól látható- megszöknek és valahogy innen indul a valódi történet, legalábbis az a része, ami majd nagyon mélyen belénk ivódik. Az első pillantás a kék égboltra, s az ezt követő ezernyi helyzet, amihez a fiúnak eddig még nem volt szerencséje: a film második fele egy kálvária, a páros nehéz küzdelme, hogy valahogy be, illetve visszailleszkedjenek a társadalomba, mondanom se kell, hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek esetleg elsőre gondolnánk.
Ez pedig rengeteg problémát, és kérdést felvet, melyek egy részére kapunk választ, egy része pedig ránk van bízva – majd meglátjátok, hogy ez a recept mennyire meglepően jól működik.
Az alapul szolgáló történet persze sokkal sokkolóbb, mint amit a Room felvázol, szerencsére mint ahogy az elején is említettem, itt nem a sokkoló kegyetlenség bemutatása volt a cél, hanem az emberi, érzelmi oldalát láthatjuk egy fiú-anya szemszögből.
Spoilermentesen nagyjából ilyen mélységben lehet érinteni a filmet, de nem is kell ennél több. Tudom, hogy ez nem egy könnyű esti kikapcsolódás, de A szoba egyike azon filmeknek a közelmúltból, amit mindenkinek látnia kell, mert annyira jól össze van rakva és olyan kérdéseket feszeget, amiről érdemes beszélni és amin érdemes elmélkedni.
A színészi alakítások hibátlanok, Brie Larson pedig nem véletlenül kapott Oscar-t a megformált karakterért. Higgyétek el, ezt a filmet nem szabad kihagynotok.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!