Az 1983 és 1990 között készült 102 részes Alvin és a mókusok rajzfilmsorozat az NBC egyik legsikeresebb gyerekműsora volt, s népszerűsége azóta is töretlen (ahogy sok másik, ekkortájt készült rajzfilm esetében is). 2007-ben aztán a 20th Century Fox meglátta a potenciált a vérfrissítésben és Tim Hill rendezőre bízta az élőszereplős (hellyel-közzel na) mozifilm rendezését, ami bizonyos tekintetben telitalálat volt, más szemszögből viszont elég nagy mellényúlás, de erről majd később. Az Alvin és a mókusok egész hihetetlen (de tényleg) bevételeket produkált -nagyjából 360 millió dollárt hozott a mozipénztáraknál-, így nem volt kérdés, hogy jöhet(nek) a folytatás(ok), ugyanazzal a szereplőgárdával. Háromszor.
Itt tartunk most, a negyedik mozifilmnél, ami A mókás menet alcímet kapta. Kisméretű főhőseink nevelőapja keresztbe húzza a békés napok ábrándját: házasságra készül. A házaséletbe azonban nem fér bele a mókusok istápolása, így elválnak útjaik – legalábbis ezt hiszi Alvin, Simon és Theodore, a három rosszcsont. Nekiindulnak hát, hogy megakadályozzák a frigyet, ezzel természetesen olyan bonyodalmakat okozva, amik nélkülük sosem következtek volna be.
A készítők ezúttal sem bonyolították a jól bevált receptet: héliumhangú barátaink csetlései és botlásai adják a film fő vázát, mellette pedig elrejtve kapunk bár örök érvényű tanulságot, a család és a szeretet fontosságáról, no meg arról, hogy sose ítéljünk elsőre.
Ezt most mi is megfogadjuk és nem ítélünk elsőre – ettől függetlenül a mókusok egész estés kalandjának a negyedik epizódja semmit nem tesz hozzá az eddigiekhez, és semmit nem vesz el belőlük.
Ahogy eddig sem, úgy most sem szórakoztatja a felnőtteket a kaland, de erre a készítők még csak apróbb próbálkozásokat sem tesznek. A célcsoport itt is teljesen egyértelműen a 6-10 éves korosztály, akik viszont éppúgy szeretni fogják ezt is, ahogy az eddigieket.
Ennélfogva teljesen hiábavaló lenne elkezdeni ecsetelnem, hogy milyen hiányosságok és hibák tarkítják a filmet, mert csak olyanokat tudnék felsorolni, ami egy gyerekfilmnél nem tényező. Az egyetlen járható út, ha megpróbálom gyerekszemmel nézni, úgy viszont nincs olyan eleme, ami ne passzolna, a felróható hiányosságok egyszerűen jelentéktelenek – a kicsik számára ez egy remek film, a kísérők viszont erősen megszenvednek majd vele.
Az alakítások (a karakterek mélységéhez mérten) rendben vannak, a CGI egész elfogadható, a mókusok szerethetőek, egy szó, mint száz, egész jó kis gyerekfilm lett – megint.
[fb_button]
