A Halál cukik az a film, amire ránézel, és már előre sejted, hogy ez vagy nagyon be fog jönni, vagy nagyon nem. Középút kb. nincs. Cím, plakát, alapötlet – minden azt sugallja, hogy itt valami stílusos, kicsit túltolt, „menőzni akaró” akció lesz.
És hát… az is. Csak nem mindig ugyanúgy működik.
A sztori nem bonyolult: van egy csaj, aki kívülről simán beférne egy elit suliba a népszerű lányok közé, közben meg konkrétan egy kiképzett gyilkos. Ezt a kettősséget próbálja a film végig pörgetni: csillogás meg brutalitás egymás mellett.
Amikor ez összeáll, az rohadt szórakoztató. Tényleg. Van abban valami perverz módon vicces, amikor egy „cuki” közegben hirtelen elkezdődik a darálás. De nem mindig találja el az arányt.
Halál cukik – csak képtelenség komolyan venni őket
Néha túl komolyan veszi magát, mintha egy igazi, kemény akciófilmet akarna csinálni. Aztán hirtelen átbillen egy ilyen félig paródiás, kacsintgatós irányba. És ez a billegés végig ott van.
Az akció egyébként rendben van. Nem forradalmi, de működik.
Pörög, látványos, van benne energia. Nem csak egymás püfölése megy, próbálnak játszani a helyszínekkel is, ami plusz pont.
Viszont nincs igazán súlya. Nézed, hogy történik valami, de nem nagyon érzed. Inkább jól néz ki, mint hogy ütne. Ez az a kategória, amikor azt mondod: „oké, ez menő volt”, de nem marad meg benned.
A főszereplő viszont elviszi a hátán az egészet, amennyire lehet. Van benne valami, ami miatt elhiszed, hogy egyszerre tud „ártatlan” és veszélyes lenni. Nem játszik túl, nem ripacskodik, inkább csak ott van, és működik.
Csak hát a karaktere nincs igazán kibontva. Kapunk belőle ízelítőt, múltat, motivációt, de nem megy mélyre. Inkább csak felvillan dolgokat, aztán megyünk tovább.
A film nagyon rá van feszülve arra, hogy jól nézzen ki. Színek, ruhák, zene, vágás – minden azt mondja, hogy „nézd, milyen stílusos vagyok”. És sokszor tényleg az.
Csak közben néha az az érzésed, hogy ez fontosabb lett, mint maga a történet. Mintha a jelenetek azért lennének, hogy jól mutassanak, nem azért, mert tényleg szükség van rájuk.
A humor… hát, az lutri. Van pár jó beszólás, meg helyzet, amin tényleg elmosolyodsz. De van olyan is, ami inkább erőltetett. Ez is abból jön, hogy nem döntötték el rendesen, mennyire akar vicces lenni.
A sztori megvan, viszi a filmet, de ne várj nagy dolgokat. Elég hamar ki lehet találni, mi merre megy. Nem a történet miatt fogod szeretni, ha egyáltalán.
Ez inkább egy hangulatfilm. Ha ráérzel, akkor működik. Ha nem, akkor meg csak egy kicsit hosszú, kicsit széteső akciózásnak fog tűnni.
A legnagyobb baja egyértelműen az, hogy nem tudja eldönteni, mi akar lenni. Komoly akciófilm? Önironikus baromkodás? Tinidráma fegyverekkel?
Mindegyikből van benne egy kicsi, de egyikből sem elég.
Pedig látszik, hogy lett volna benne kraft. Ha jobban ráfekszenek egy irányra, ez sokkal erősebb film lehetett volna.
Így meg marad egy olyan darab, ami néha nagyon elkap, aztán el is enged. De egy péntek esti agyzsibbasztásnak simán elmegy.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!