Huszonhárom év telt el azóta, hogy Danny Boyle és Alex Garland a 28 nappal később című filmmel gyakorlatilag újraírta a zombihorror szabálykönyvét.
Hogyan illeszkedik a 28 évvel később (és az előzmények) a zombiműfaj történetébe?
A 28 nappal később idején a zombifilmek már bőven kifáradtak: Romero lassan vánszorgó élőhalottjai kultikusak voltak ugyan, de a kilencvenes évekre a zsáner sokszor inkább paródiának hatott, mint valódi rémületnek. Boyle és Garland azonban új vért pumpált a műfajba – szó szerint és átvitt értelemben is. A gyorsan mozgó, dühödt fertőzöttek új fokra emelték a feszültséget, a digitális kézikamerás stílus pedig olyan valóságérzetet adott, amely addig szokatlan volt horrorban.
Ez a film indította el azt a hullámot, amelyből olyan művek is kinőttek, mint a Z világháború, a The Walking Dead vagy épp a modern videojátékos feldolgozások (pl. The Last of Us). Boyle filmje tehát nemcsak új szörnyeket teremtett, hanem megváltoztatta a horrorról való gondolkodást is: innentől a zombiapokalipszis sokkal inkább társadalmi tükörként kezdett működni, amelyben a pánik, a fertőzés és a széthulló közösségek mind ismerősen csengtek a nézőknek.
A 28 évvel később tehát nem egyszerűen egy folytatás, hanem visszatérés ahhoz a forráshoz, amely elindította a modern zombihullámot. Nem reformálja meg újra a zsánert – de nem is kell neki. Elég, ha emlékeztet rá, hogy a zombihorror nem (csak) az élőhalottakról szól, hanem mindig rólunk, emberekről. És ebből a szempontból Boyle és Garland még mindig verhetetlenek.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!