M3GAN 2.0 (2025) – kritika

A kicsit groteszk, mégis roppant szerethető robotbaba rögtön mémmé vált, és pillanatok alatt a popkultúra egyik kedvencévé nőtte ki magát. Nem csoda, hogy a stúdió azonnal rábólintott a folytatásra. Most itt van a M3GAN 2.0, amely ugyanazt az őrült energiát próbálja meg visszahozni, de közben új utakat is keres. A végeredmény? Egy szórakoztató, de kissé ingadozó folytatás, ami egyszerre akar több lenni és biztonsági játékot játszani.

M3GAN 2.0 – felmelegítve csak a töltött káposzta jó?

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt: Gemma (Allison Williams) és a kislány, Cady próbálnak visszatérni a normális élethez, miután M3GAN-t sikerült kiiktatni. Igen ám, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy mesterséges intelligencia sosem adja fel olyan könnyen. A baba digitális másolata újra életre kel, és ezzel kezdetét veszi egy sokkal nagyobb szabású, akciódús kaland, amely már nem a hátsó kertben játszódik, hanem globálisabb távlatokba repíti a sztorit. A film egyik legizgalmasabb része, hogy ezúttal M3GAN már nem csupán egy játékrobot, hanem egy sokkal komolyabb, katonai fejlesztéseket idéző ellenféllel kerül szembe – így a horror mellé jókora adag akció is társul.

Ez persze magával hozza a hangulatváltást is.

Az első rész igazi ereje abban rejlett, hogy remekül keverte a feszültséget és a fekete humort, miközben nagyon is ismerős kérdéseket tett fel a technológia és az ember kapcsolatáról. A folytatás viszont inkább az akcióra helyezi a hangsúlyt, és emiatt sokszor elveszíti azt a különös bájt, ami miatt M3GAN ennyire szerethető figura lett. Több üldözés, több robbanás, több látvány – de kevesebb az a finom, szatirikus él, amitől az első film ennyire működött.

Sokan felrótták a filmnek azt is, hogy ismét PG-13-as besorolást kapott, vagyis a valódi brutalitást most sem kapjuk meg. Ez persze érthető döntés a stúdió részéről, hiszen így sokkal szélesebb közönséget érhetnek el, de a rajongók egy része joggal érezheti úgy, hogy így a történet kicsit „körömreszelős” marad. A gyilkos robotbaba igazi tombolását ugyanis nehéz úgy átadni, ha a kamera mindig elfordul a véres pillanatok elől.

Mindezek ellenére van, ami miatt a M3GAN 2.0 mégis működik.

Egyrészt Allison Williams visszatérése sokat lendít a filmen, másrészt a baba még mindig hihetetlenül szórakoztató karakter. Az alkotók pontosan tudják, hogy M3GAN táncmozdulatai és cinikus beszólásai a közönség kedvencei, és ezt nem is felejtik el újra és újra bedobni. Az akció ugyan kiszorítja a lassabb, feszesebb jeleneteket, de amikor a film engedi, hogy a robot ismét a saját őrült módján ragyogjon, az továbbra is zseniálisan működik.

A fogadtatás vegyes: van, aki szerint a folytatás ügyesen tágítja a világot, mások szerint viszont elveszíti a lényeget, ami miatt az első rész kiemelkedő volt. Az viszont biztos, hogy a készítők nem adták fel a franchise továbbépítésének ötletét, és a M3GAN 2.0 alapján bőven van még hova fejlődni. Egy harmadik rész akkor lehet igazán ütős, ha visszatalál ahhoz az egyensúlyhoz, amely egyszerre tette félelmetessé és szórakoztatóvá az első filmet.