Senki 2 (2025) – kritika

User Rating: 7

Amikor 2021-ben megjelent a Senki, kevesen gondolták, hogy Bob Odenkirkből, a Breaking Bad és a Better Call Saul ügyeskedő, csípős nyelvű ügyvédjéből egyszer csak akcióhőst faragnak.




Aztán jött a film, és mindenki leesett a székről: kiderült, hogy Odenkirk nemcsak szarkasztikus riposztokra képes, hanem kőkemény bunyókra is. Az első rész valahol a John Wick árnyékában született, de volt annyira szórakoztató, véresen kreatív és emberi, hogy azonnal kultstátuszba emelkedett. Innen nézve egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb jön a folytatás – a kérdés csak az volt, lesz-e elég kraft benne ahhoz, hogy ne pusztán ismételjen.

 

Senki 2 – Kellett ez nekünk?

A Senki 2 választ ad erre, méghozzá egyértelműen: Hutch Mansell története még korántsem ért véget, és bizony van még puskapor a tárban. A film ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt: Hutch újra rátalált az élet ízére, de a múltját nem lehet csak úgy elfelejteni. A családi idill mögött most is ott bujkál a régi énje, és ha egyszer valaki annyi vért ontott, mint ő, annak mindig akad még egy utolsó leszámolás a tarsolyban. És persze akad is: a folytatásban sokkal nagyobb tét, brutálisabb ellenfelek és még abszurdabb akciók várnak rá.

Ami rögtön feltűnik, az az, hogy a Senki 2 nem próbálja teljesen újrafeltalálni a kereket – de nem is kell. A film pontosan tudja, miért szerettük az első részt: a fanyar humor, az old school akció, a kissé szerencsétlen, de valójában halálos Hutch figurája, valamint az, hogy a film sosem veszi magát túl komolyan. Ezek most is megvannak, csak éppen egy fokkal nagyobb sebességre kapcsolva. Odenkirk szemmel láthatóan még jobban élvezi a szerepet: az arcán minden ütés és minden cinikus félmosoly ott van, és közben olyan hitelesen adja elő a fáradt, középkorú apát, aki „csak nyugalmat akar”, hogy egy pillanatig sem esik ki a karakterből.

A történet egyszerű, de hatásos. Hutch egy újabb konfliktus kellős közepén találja magát, amikor múltja ismét rátör – ezúttal azonban nem csak a saját élete, hanem a családja biztonsága, sőt, a teljes környezete kerül veszélybe. A gonosz oldal ezúttal nem egyetlen maffiózó, hanem egy egész szervezet, akik pontosan tudják, kivel van dolguk. És bár Hutch a maga módján próbálja elodázni a vérontást, gyorsan kiderül, hogy nincs más választása: a „Senki” ismét visszatér, és aki az útjába áll, annak nem sok jóra van kilátása.

A rendezés (ismét Ilya Naishuller keze munkája) most is feszes és energikus.

A harcjelenetek piszkosak, nyersek, és tele vannak olyan ötletekkel, amiktől az ember felkacag, miközben összerándul a gyomra. Van itt minden: improvizált fegyverek, szűk helyeken zajló küzdelmek, és persze az a fajta „háztáji” brutalitás, amitől a Senki már az első részben is különbözött a steril hollywoodi akciófilmektől. A folytatás viszont még rátesz egy lapáttal: a verekedések hosszabbak, a koreográfia látványosabb, és nem félnek kicsit eltolni a gore felé sem.

A mellékszereplők terén is kapunk pár finom falatot. RZA visszatér Hutch testvéreként, és most jóval nagyobb szerepet kap, így kettejük kapcsolata szépen kibontakozik. Christopher Lloyd ismét feltűnik az idős, de meglepően harcias apaként – ő továbbra is minden jelenetben ellopja a show-t, amiben feltűnik. Új ellenfeleket is kapunk, akiket nem csak a gonoszságuk, hanem a karizmájuk is érdekesebbé tesz, így a film nem csúszik át egyszerű „rosszfiúk vs. jófiú” sémába.

Ami talán a legjobban működik, az a film hangvétele.

A Senki 2 ugyan brutális, véres és sötét, de közben mindig ott van benne egy adag fekete humor. Az a fajta mosolyogva összerándulós hangulat, amikor Hutch szarkasztikus félmondatokat szór el, miközben az ellenfele egy asztalhoz van szögezve egy csavarhúzóval. Ez a kettősség az, amitől a film működik: egyszerre szórakoztat, feszültséget kelt és nevettet, néha mindezt egyazon jelenetben.

Persze akadnak hibák is. A sztori nem váltja meg a világot, és van benne néhány sablonos fordulat, amit messziről látni lehet. A tempó néhol lelassul, főleg a középső szakaszban, ahol a családi szálat próbálják mélyíteni, de ez inkább csak félig sikerül. Azonban mindez eltörpül a film erényei mellett: ha valaki az első részt imádta, a másodikban sem fog csalódni.

A Senki 2 tehát nem akar több lenni annál, ami: egy kőkemény, szórakoztató akciófilm, amely visszahozza Odenkirk Hutchját, és ad neki még egy (vagy ki tudja, talán több) esélyt, hogy bebizonyítsa, bizony a középkorú apák is lehetnek félelmetes, karizmatikus akcióhősök. És ebben a szerepben Odenkirk egyszerűen hibátlan: hiteles, vicces és brutális egyszerre.




A Senki 2 nem a műfaj forradalma, de nagyon is tudja, mi a dolga, és száz százalékban hozza azt, amit az ember egy ilyen folytatástól vár. Van benne vér, humor, remek akció, és persze egy olyan főhős, aki miatt érdemes volt visszatérni. A filmnek sikerül elérnie, hogy ne csak egy felesleges második résznek érezzük, hanem egy valóban izgalmas, önálló fejezetnek Hutch történetében. És ha rajtam múlik, jöhet a harmadik is.
Összegzés
A Senki 2 nem a műfaj forradalma, de nagyon is tudja, mi a dolga.
7
Nagyon Jó

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .