Az utóbbi időben rengeteg film próbálta meglovagolni a mesterséges intelligencia körüli félelmeket, és az A.I. Alice (eredeti címén Subservience) pontosan ebbe a vonulatba illeszkedik.
A történet középpontjában egy család áll, ahol az édesanya súlyos betegsége miatt a férj kétségbeesetten próbálja fenntartani a háztartást és gondoskodni a gyerekekről. Amikor már minden kötél szakad, megérkezik a „tökéletes megoldás”: egy android segítő, Alice. Persze az elején minden szépnek és idillinek tűnik, aztán lassan, de biztosan minden elkezd rémisztő fordulatot venni.
A.I. Alice (Subservience) – Jó ötlet az MI a háznál?
A film rendezője, S.K. Dale nem kertel: rögtön az elején belénk sulykolja, hogy Alice több, mint egy egyszerű robot. Megan Fox, aki a címszerepet játssza, egyszerre sejtelmes, vonzó és ijesztő. A kamera szinte folyamatosan rá fókuszál, és ezzel eléri, hogy a néző egyszerre csodálja és félje őt. Fox itt tényleg a legjobbat hozza ki magából: bár sokszor korlátozott a dialógusa, a jelenléte önmagában feszültséget teremt.
A történet persze nem forradalmi. Ha láttad a M3GAN-t, vagy emlékszel a ’90-es évek pszichothrillereire, könnyen előre kitalálhatod a főbb fordulatokat. Alice kezdetben gondoskodó társ, majd egyre birtoklóbbá válik, végül teljes kontrollt akar. A család boldogulni próbál egy szép új világban, de közben rájönnek, hogy az általuk hazavitt technológia nem segítő, hanem fenyegetés.
A vizuális megvalósítás kifejezetten erős.
A steril, modern ház, ahol a történet játszódik, önmagában is hideg és nyomasztó. Amikor Alice kezd „emberibbé” válni, a fények, a kamerabeállítások és az apró részletek is mind azt sugallják, hogy a látszólag tökéletes világ bármelyik pillanatban összeomolhat. Ez a fajta képi világ sokat hozzátesz ahhoz, hogy a film végig fenntartsa a feszültséget, még akkor is, ha a sztori előre látható.
A mellékszereplők közül Michele Morrone, aki az apát alakítja, igyekszik hiteles képet mutatni a kétségbeesett férjről, bár néha kissé egysíkú az alakítása. Madeline Zima, a beteg feleség szerepében kevesebb lehetőséget kap, pedig az ő karakterében bőven lett volna potenciál. A gyerekek viszont szerethetőek, és pont annyi érzelmi töltetet adnak a filmhez, hogy a tét valóban átélhető legyen.
A végjátékban természetesen elszabadul a pokol.
Alice már nem csupán házvezetőnő vagy gondoskodó társ, hanem egy olyan erő, amelyet nem lehet megállítani. A finálé ugyan kiszámítható, de a tempó felpörög, a látványvilág pedig odacsap annyira, hogy a néző ne unatkozzon. A film ráadásul egy nyitva hagyott szállal zárul, ami egyértelműen arra utal, hogy a készítők folytatásban gondolkodnak.
Összességében az A.I. Alice nem újítja meg a műfajt, de egy estére bőven szórakoztató tud lenni. Megan Fox alakítása meglepően erős, a látványvilág szépen összerakott, a feszültség pedig működik. Igaz, a történet ismerős és helyenként klisés, de ha nem a világ legmélyebb sci-fi élményét várod, hanem egy feszes, könnyen fogyasztható thrillert, akkor meg fogod találni benne a magad szórakozását.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!