A Lifetime csatorna filmjeitől az ember általában nem várja, hogy alapjaiban forgassák fel a világát. Többnyire sablonos drámák, kiszámítható fordulatokkal, ismerős karakterekkel.
A Gyámság alatt (The Bad Guardian) viszont azok közé a produkciók közé tartozik, amelyek képesek kilépni ebből a skatulyából, és bár nem tagadja meg a tévés gyökereit, olyan társadalmi problémát állít a középpontba, ami sok nézőt érinthet vagy legalábbis elgondolkodtathat.
Bad Guardian – Gyámság alatt
A történet főszereplője Leigh (Melissa Joan Hart), aki édesapja hirtelen rosszulléte miatt szembesül azzal, milyen törékeny a családi élet biztonsága. A bíróság egy Janet nevű gyámot (La La Anthony) nevez ki a férfi mellé, aki elsőre segítőkésznek és gondoskodónak tűnik, ám hamar kiderül: sokkal több van a háttérben. Janet nemcsak a beteg férfi életét próbálja kézbe venni, hanem fokozatosan mindent megszerezne, ami a családhoz tartozik – a vagyont, a házat, sőt a döntési jogokat is.
A film ereje abban rejlik, hogy a kezdeti „ez is csak egy szokásos tévédráma” érzést lassan felváltja a valódi feszültség. Ahogy Leigh ráébred arra, hogy apja kiszolgáltatottságát mások a saját hasznukra fordítják, egyre elszántabbá válik. Melissa Joan Hart játékában ott van az a fokozatos átalakulás, amikor a sokkból és tehetetlenségből születik meg a düh, majd a harci kedv. Olyan anyát látunk, aki a végsőkig hajlandó elmenni, hogy megvédje a családját – és ez a hitelesség az, ami felemeli a filmet a középszerűségből.
La La Anthony Janetként kimondottan hátborzongató.
Nem túlzó, nem ripacskodó, hanem pont annyira hideg és számító, hogy az ember gyomra összeránduljon minden mosolyától. A manipuláció lassan bontakozik ki, és éppen ettől működik: nézőként pontosan tudjuk, hogy baj lesz, de végig ott a kérdés, hogy vajon hogyan sikerül majd leleplezni.
A rendező, Claudia Myers feszesen tartja a tempót. Nem húzza túl a drámát, de mindig hagy annyi időt a feszültségnek, hogy a nézőben ott motoszkáljon a félelem: mi lenne, ha mindez velünk történne meg? Hiszen a film társadalmi üzenete egyértelmű: a gyámsági rendszer könnyen visszaélésekhez vezethet, és a legkiszolgáltatottabb embereket sokszor pont azok árulják el, akiktől a védelmet várnák.
A fináléban a film egyértelmű állásfoglalást tesz: Leigh nemcsak személyes győzelmet arat Janet fölött, hanem jelképesen is visszaveszi a kontrollt a rendszerből, amely kisiklana alóla. Bár a végső fordulat kissé hollywoodiasra sikerült, az üzenet így is átjön: a kitartás és a szeretet képes szembeszállni a korrupcióval és a manipulációval.
Persze vannak gyengébb pontok. A dialógusok néhol túl teátrálisak, a dramaturgia sem mindig eredeti, de mindez belefér. A Gyámság alatt legnagyobb erénye, hogy egy ismerős keretben képes fontos és kényelmetlen kérdéseket felvetni. És ha belegondolunk a közelmúlt nagy botrányaiba – Britney Spears vagy Wendy Williams eseteire –, rögtön látjuk, mennyire aktuális a téma.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!