Shawn Levy kanadai rendező az elmúlt évtizedekben egy kissé hullámzó minőségben ugyan, de biztos kézzel szállította a szórakoztató családi filmeket.
Most pedig nagyon úgy tűnik, hogy az Éjszaka a múzeumban és a Gyakornokok gyermeki lazasága után jól egymásra találtak Ryan Reynolds-cal és Levy tökéletesen tisztában van vele, hogy ezzel a párosítással inkább ő járt jól.
Így hát meg is tesz mindent, hogy kihozza belőle a maximumot. A Free Guy a tavalyi év egyik meglepetésfilmje volt, hisz úgy mert és tudott a játékos témához nyúlni, ahogy előtte még nagyon semmi.
Az Adam-projekt egy kicsit más stílusban próbálkozik (ahogy remélhetőleg a Deadpool 3 is egy új irányt vesz majd, hisz mint a napokban kiderült, azt is Levy rendezi), és bizony ez nagyon jól is áll neki. Noha Reynolds nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szünetet szeretne tartani, meg amúgy is kezdi öregnek érezni magát az akciófilmekhez (ezen Sly meg Arnie gondolom jót röhögött), nagyon úgy fest, hogy azért előtte még Levy-vel legyártanak egy flé tucat hasonszőrű mozit. Nem baj, csak csinálják.
Főleg, ha tudják tartani ezt a színvonalat. Mert az ilyen Spielberg utánérzésű családi sci-fikből amúgy is kevés készül, utoljára talán a Super 8 volt az, amiben kaptam egy kis ízelítőt a gyermekkorom filmjeiből. Nos, az Adam-projekt pont ezt a vonalat feszi fel.
Egy időutazni képes pilóta Adam (Ryan Reynolds) balesetet szenved napjainkban. Hogy valahogy kimásszon a slamasztikából, segítséget kér fiatalkori önmagától (és apjától), de a sötét fellegek egyre csak gyűlnek, hisz már megérkeztek a rá vadászók is a jövőből, akik megpróbálják megakadályozni, hogy Adamék megakadályozzák őket. Szóval értitek.
Igen, időutazás, és igen, jobban járunk, ha nem tudományos szemmel kezdjük el nézni a történetet, mert akkor jó pár bakin megakad majd a tekintetünk. De őszintén mondom, hogy kár szőrszálat hasogatni, mert amúgy se nagyon van rá idő, hisz a film olyan tempót diktál, ami mellett nincs idő sokat mélázni. Emellett pedig a személyes dráma sokkal nagyobb szerepet kap, mint a tudomány – vagy az akció -, így csak üljünk le, kapcsolódjunk ki, és engedjük, hogy szórakoztasson a film, mert azért ez nem egy Interstellar, és nem is annak szánták.
A minőség viszont elsőosztályú, simán mozifilm kategória, bár ezen már nem nagyon kell meglepődni azt hiszem.
Lesz részetek izgalomban, meghatottságban, látványban is bőven, ráadásul túl sincs nyújtva, csak bő másfél óra, ami manapság már igen furának tűnik.
Közepes. Egyáltalán nincs jól kivitelezve a történet, összefüggéstelen és tele gagyi dolgokkal.