Sokkal több mint testőr 2. (2021) – kritika

Patrick Hughes 2017-es vígjáték-akciója pontosan ezt hozta el nekünk: a Sokkal több mint testőr nem is akart ennél többnek mutatkozni. Összehozta egy moziba Ryan Reynoldsot, aki… Ryan Reynoldsot alakította, és a mindenki által imádott Samuel L. Jacksont, aki… nos…. Samuel L. Jacksont alakította, olyannyira, mint még talán soha.

Michael (Ryan) a testőr és Darius (Jackson) a bérgyilkos pedig jó kis párost alkottak, a régi, jól bevált recept szerint. Végy két szerethető karaktert, legyenek ellenfelek, majd tedd őket olyan szituációba, hogy össze kelljen fogniuk, de annyira, hogy a végén a legjobb haverokká váljanak. Ezerszer láttuk már ezt a scriptet, és bizony hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem születtek ennél acélosabb megoldások, de a Sokkal több mint testőr bőven fogyasztható volt, jó volt a humora, kellemesen látványos az akció, na meg az a film, amiben Salma Hayek játszik, az rossz nem lehet.

A pénztáraknál azonban nem volt eget rengetően acélos a történet, így egy kissé meglepődve fogadtam, hogy jön a folytatás, pláne, hogy az eltelt négy évben azért Reynold gázsija is csak felfelé kúszott. Na de ha a stúdió így látta jónak, akkor ki vagyok én, hogy vitatkozzak?

Hát a helyzet az, hogy ezúttal sokkal több Salma Hayek jut nekünk, aminek egyrészt persze örülök, másrészt azonban nem, mert az egész folytatásos dologgal nem tudott Hughes mit kezdeni. Gyakorlatilag nyomott egy restartot és ezúttal az asszonyt kell istápolnia Michaelnek, miközben Darius-t épp fogva tartják (persze bonyolódik ez majd), a cselekmény pedig villámgyorsan belendül, akcióból csöppenünk akcióba, kapkodjuk a fejünket, mindenből több, jobb, még több jut, mint az első részben, de ezzel haza is vágják az egészet.

Semminek nincs tétje, és sokszor csak azt éreztem, hogy ez már nem csípős adok-kapok, hanem túltolt alpáriság, rengeteg káromkodással (amit amúgy szeretek, de nem így), és egy bugyuta forgatókönyvvel.

Az igazság az, hogy süt az egészről, hogy tudták, hogy a nép úgyis beül a folytatásra, mert hát Reynolds-Jackson-Hayek, ezzel lefedjük a világ népességét… viszont semmi puskapor nem maradt a többire. Nincs egy épkézláb sztori, az események csak követik egymást, mi tudjuk jól, hogy minden karakter sérthetetlen, és a végén jön majd a full happy end.