Különösen veszélyes bűnözők (2021) – kritika

Tulajdonképpen semmi, hisz a Netflixre lehet mondani sok rosszat, de az biztos, hogy a Red Notice kapcsán aztán végképp nem árultak zsákbamacskát.

Már az első előzetesből sejthető volt (na jó, mit sejthető, száz százalékig tény volt, nem csak sejthető), hogy ez csak egy méregdrága két órás ökörködés lesz. Arról nem is beszélve, hogy a három főszereplőből kettő (de gyakorlatilag inkább három) szintén garancia volt arra, hogy a film semmi komolyra nem lesz képes. Hisz mind Dwayne Johnson, mint Ryan Reynolds csupa (bugyuta) blockbustert szállít évek óta, Gal Gadot pedig… nos ő leginkább csak szép, de legalább nagyon.

Mindezt megfejelték Rawson Marshall Thurberrel, aki nem csak rendezte, de a forgatókönyvet is megírta a Különösen veszélyes bűnözőkhöz. Ha így hirtelen nem lenne ismerős a név, akkor segítek: olyan filmeket szállított ő, mint a Központi hírszerzés, vagy a Felhőkarcoló. Szóval jól ismerik egymást a Sziklával, s a stílus is borítékolható volt.

Ha pedig félreteszem a szőrszálhasogatást, akkor azt kell mondjam, hogy (bugyuta!) akcióvígjátéknak a Red Notice egész kellemes.

Elindítod, magával ragad a pörgés, néha elmosolyodsz, egy picit ásítozol, megint mosolyogsz, és vége – jövő hétre pedig azt is elfelejted, hogy egyáltalán láttad.

Nincs ezzel semmi baj, kellenek az ilyenek, csak valahogy egy ekkora sztárokkal teletűzdelt, 200 millióba (!!!) kerülő filmtől egy picit többet várnánk.

Várhatunk, de hiába. A sztori teljesen sablon: adott egy zseniális műkincstolvaj (Ryan), akit az FBI legje (Dwayne) nagyon, de nagyon el akar csípni, végül aztán a sors úgy hozza, hogy össze kell állniuk, hogy elkapjanak egy még zseniálisabb tolvajt (Gadot). Ennyi. Végig hajkurásszák a csajt a fél világon, gyönyörű helyszíneken, a legtöbbször egész korrekt akciókkal fűszerezve, ám a humor legtöbbször kellemetlenül elcsépelt, a vágás szétkaszabolja az amúgy is darabos scriptet, a CGI pedig érthetetlenül igénytelen. De tényleg, majd meglátjátok.

Ám azt hiszem hiba lenne szétcincálni a Red Notice-t. Hisz a film saját magát sem akarja komolyan venni, akkor mi miért is tennénk. Egyszerűen csak dőljünk hátra, élvezzük, majd felejtsük el – láthatóan tényleg ennyi volt a készítők célja, ezt pedig szerintem hozták is.