Primal (2019) – kritika

User Rating: 4

Nicolas Cage neve valamikor fényesen ragyogott. Ti is emlékeztek még?




A szikla, Fegyvernepper, Ál/Arc…. sokáig sorolhatnám a jobbnál-jobb Cage filmeket, amikben egy a közös: mind legalább 15 éve készült.

Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy mi vezetett idáig, és milyen adósságspirálba keveredett az öreg Nic, hogy gyakorlatilag olvasás nélkül elvállal mindent, amit elédobnak, de oly sokszor megtették (megtettük) már oly sok helyen, hogy egyszerűen feleslegesnek érzem.

Ez van, ez a helyzet, Cage neve most már nem a minőségre és a sikerre garancia, hanem arra, hogy – jó esetben – kapunk egy guilty pleasure B-filmet. Jó esetben.

A Primal… nos egy több filmből összevagdosott egyveleg, ami a maga 9 milliós büdzséjével és Nick Powellel a rendezői székben (tudjátok, ő az, akinek a 2014-es, A becsület lovagjai című, szintén Cage nevével fémjelzett csodát is köszönhetjük) sok jót nem ígért.

Egy érezhetően tehetségtelen rendező második filmje ez, amire… nos őszinte leszek, nem értem, hogy milyen adóelszámolási célzattal szavaztak meg a gyártó cégnél 9 milliót, de az tuti, hogy a gazdaságist ezután kivágták a cégtől (pláne, hogy a film valami 220 ezer dollárt kapart össze világszinten). Nyilván tévés megjelenésekből valahogy azért összeszedik a gyártás költéségét, de valahol számomra még mindig egy picit érthetetlen, hogy az ehhez hasonló filmek elkészülhetnek.

Na nehogy félreértsetek, tudom én, hogy kell készülnie gyengébb moziknak, amin a stábtagok gyakorolhatnak, mert mindent meg kell tanulni valahol, csakhogy ha ebből a filmből kivesszük Cage-t, illetve a szétplasztikázott Famke Janssen-t, akkor a 9 millióból máris lesz kettő, ami sokkal inkább indokoltnak tűnik így utólag.

A sztori egy kis Indiana Jones, némi Úszó Erőd, meg rengeteg blődség:

A kalandor-vadász Frank (Cage) egy állatkert megbízásából foglyul ejt egy ritka cicát (jó nagyot), és egy szállítóhajón viszi a célpontja felé. Hogy-hogynem épp ezen a hajón visznek egy naaaagyon veszélyes bűnözőt is, aki kiszabadul, meg hát a macskát is kiengedi, hogy jó nagy legyen a zűrzavar. Vannak még zsoldosok is a fedélzeten, akik gyaníthatóan csak 50-es IQ alatt kerülhettek be és ezzel meg is kezdődik a hajsza, ami többször viccesebb, mint amennyiszer nem és kínosan…gagyi.

Amolyan érthetetlen módon gagyi, mert hát adott egy zárt tér, ahonnan nem lehet szökni (hisz körbe csak az óceán amíg a szem ellát), micsoda macska-egér harc lehetett volna ebből, de nem, feszültség az nincs, csak teljesen logikátlanul viselkedő két dimenziós karakterek, akiknek drukkolni kellene, de végül úgy vagyunk vele, hogy bárcsak mindet felzabálná a cirmos.




Félre ne értsetek, én bírom a B-filmeket, bírom Cage-et is, de ez a film ez tűréshatáron aluli. Nem azért, mert olcsó, nem azért, mert iparosmunka, hanem azért, mert gyaníthatóan csukott szemmel és hátra kötött kézzel írták a forgatókönyvét, ami megbocsáthatatlan.
Összegzés
Varázslatos utazás vissza a nomádok közé, gyönyörű fényképezéssel, egy zseniális alakításokkal.
4
Gyenge

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .