Jó, hát így visszanézve a dolgokat, kicsit úgy tűnik, hogy én szinte mindenen képes vagyok meghatódni, de majd kíváncsi leszek rátok is, hogy nektek hogy néz ki ez a listátok… mert lehet csak én vagyok ilyen.
És a többiek
Hát igen, a helyzet az, hogy még van jó pár alkotás a tarsolyomban és te jó ég… hány olyan lehet ezeken kívül, ami simán csak nem jutott most eszembe?
Mert ha régre mászok vissza az emlékezetembe, akkor bizony azonnal felsejlik bennem gyermekkorom első filmes pityergése, ami a Bambi-nak volt köszönhető.
Na de abban biztos vagyok, hogy ezzel nagyon nem csak én voltam így, szerintem gyerkőcök milliói siratták meg velem egyetemben.
És hát biza a rajzfilmek/mesék elég nagy mesterei ennek, még úgy is, hogy itt ugye szó sincs hús-vér karakterekről, de ha csak az Up! nyitányára gondolok már elkámpicsorodik a szám, és akkor még nem is beszéltünk az Iron Giant-ről. Ugye? Ugye hogy ugye.
Tudom, hogy tökéletesen nem illik a sorba, de egyszerűen képtelen vagyok nem tisztelegni két sorozat előtt.
Nézzétek el nekem, hogy a filmek közé beerőszakolom, de muszáj.
Az egyik a Scrubs, ami jó pár olyan pillanatot hozott, amitől kigördült egy könnycsepp (gondoljunk csak Ben-re), de a pálmát egyértelműen az ötödik évad My Lunch epizódja viszi. Azóta se tudtam kiheverni.
A másik pedig Ricky Gervais After Life-ja, ha eddig esetleg kimaradt/nem hallottál róla, akkor ess neki, nagyon rövid és nagyon zseniális.
Na de vissza a filmekhez, mert kutyásból is van még: méghozzá a Marley meg én, nem is ragozom, csak próbálom nem felidézni. Az Édes november kapcsán mondtam, hogy van nagyobb kultfilm a témában, egész pontosan a Love Story-ra értettem, ami egy időtlen alkotás, bár tényleg nem könnyű végignézni. Zenéjét azóta se feledem. Azonban kövezzetek meg, de nekem a Csillagainkban a hiba talán még az Édes novembernél is jobban bejött, csak azért nem kapott külön bejegyzést, mert azt előbb olvastam, mint láttam és nekem ott a könyv az etalon, de elismerem, hogy parádés adaptációt rittyentettek belőle.
Végül, de nem utolsósorban pedig természetesen meg kell említenem a Szerelmünk lapjait, ami Sparks legjobbja (bár a többit is szeretem tőle). Azt hiszem, tízmilliókat ríkatott meg, engem is beleértve.
Azt hiszem a saját listám végére értem, bár tuti, hogy a fejemet fogom majd, hogy mennyi minden nem jutott eszembe.
Most ti jöttök: írjátok meg hozzászólásban, hogy mik voltak azok a filmek, amik titeket hatottak meg. Nagyon kíváncsi vagyok a ti listáitokra.
nekem a mai napig ilyen még, az oroszlánkirály 🙂
Könnyezős filmek tetején nekem is Hatchiku áll, olyannyira, hogy azóta is képtelen lennék megnézni, mert akkor olyan nyomot hagyott bennem, azóta pedig valóban távozott az a kedvencem, aki mindennél többet jelentett, és a távozása hasonlóan szívbemaró volt. Azóta kutyás film csakis vígjáték lehet. Nő révén sok filmben képes vagyok könnyet morzsolni, így a Gyűrűk urában is volt olyan jelenet (trilógia vége), Ott az Operaház fantomja Emmy és Geralt csodás hangja mindent vitt. Titanic vége (nem is annyira a szerelmi rész, inkább a többi áldozat miatt). Armageddon szintén benne van a pakliban, ott a Csillagok között apa-lánya kapcsolat miatt, és a… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Forrest Gump. 14 évesen láttam, akkor még nevettem, nem értettem, hogy apám miért sír, és a fél mozi is zokogott…Most már én is sírok, kb az elejétől kezdve.
A szív hídjai
Csodás álmok jönnek Robin Williams-el.
Sziasztok. Nem tudom ki, hogy van vele, de anno 10 évvel ezelőtt megnéztem a Benjamin Button különös élete című filmet ami akkor csak egy film volt. Majd pár évvel ezelőtt ismét előkerült a film úgy hogy már volt egy 3 éves gyermekem. Nem tudom miért, de szülőként nézve az egészet bizonyos pontig kegyetlen és mégis megindító. Nem úszta meg egy könnycseppel
Jó lista! 🙂 Kvázi minden könnyeztem én is, kivéve a a Hachi-t, mert azon kb a 10 perctől görcsösen sírtam a végéig… De ha kutyás film, akkor a kutyám Skip vége is “nedves”, illetve a már újabb Dogs Purpose. Ha mese, akkor a Toy Story 3 vége. Nekem volt még egy kis “megingás” az A.I. mesterséges értelem film végén, mikor a robot srác nem kapja vissza az édesanyját csak egyetlen napra… Jah ige: A függetlenség napja elnök beszéde…. Nem tudom miért, és jah, 100% amerikai dolog, de szinte mindig megfog amit és ahogy mond az elnök…. A rettenthetetlen vége (Szaa-baa-dsáááág!),… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Valamiért a Chernobyl utolsó részét, amikor a tárgyalás szünetében Legaszov és Scserbina beszélgetnek, sose bírom megállni könnyek nélkül.
A leggyorsabb Indian
Jó párat felsoroltak azok közül, amik megérintenek, de vannak még hiányzók. Nekem az Érkezés (Arrival) az, amit nem bírok ki sírás nélkül. Ott van még Az utolsó szamuráj,West side story,Időről időre. Plusz valamiért a Chappie is nagyon felkavar.
Seven Pounds (2008)
A jövő kezdete
Csodálkozom, hogy ez kimaradt : Ha eljön Joe Black
en legutoljara I Am Legend -en sirtam a kutya halalan
Intouchables, This Is Us, The Call of the Wild, A Star Is Born.
Engem a Passio Mel Gibson rendezésében ütött ki rendesen szerintem a filmek csúcsa.
The Art of Racing in the Rain – egy másik kutyás film
WALL-E, Up!, (bár ezeknek inkább az elején)
Jojo Rabbit – sírva nevettem végig, a Scrubs jobb részei is ilyenek valóban
Hachiko, annyira, hogy azóta is csak belenézni volt erőm, újranézni még nem tudtam. Gyerekként láttam, eltelt azóta 30 év, mégis… Az a film tud valamit.
ET, gyerekkorban, szintén.
Csodás álmok jönnek (What dreams may come, 1998)
Passió (2004)
A forrás (The Fountain, 2006)
Az őslakó (The man from Earth, 2007)
Utazók (Passengers, 2016)
Ui.: köszönöm a cikket, kaptam egy nagyon ígéretes tippet. 🙂
green doki hattyúdala a vészhelyzetből. azé az kemény volt
Gladiátor végén a búzatáblás sétálós rész
Mind a cikkben ,mind a hozzászólásokban nagyon fantasztikus filmek vannak felsorolva,de egy ,valahogy kimaradt !
Pedig ez a film az IMDB szerint minden idők legjobb filmje ! Pár embernek szerintem most be is ugrott 🙂 Igen ,ez a Remény rabjai ! Ha már egyszer látta valaki,biztos vagyok benne ,ha csak a zenéje felcsendűl,azonnal könnybe lábad a szeme ….Szerintem is ez a világ legjobb,legmagávalragadóbb töténete ,aminek sikeréhez Stephen King & Frank Darabont nem kicsit járult hozzá ! Kötelező darab !
Most jó nagyon erős, nekem erősebb, mint a Csillagjainkban a hiba. Az élet háza, ahol Anakin megmutatja, h színészkedni is tud. Ősz New Yorkban,
A Sikátor szentje, Patch Adams lemaradt.
A Marley meg én, ha már a kutyáknál tartunk, amikor elpusztul azt nem bírtam ki könnycseppek nélkül!
Igen az Armageddon,, és a Halálsoron is megérintett! A Forest Gump is nagy kedvenc!
Nekem még ütős volt a 200 éves ember is.
Angyalok városa, Itt a földön,Richard búcsút mond…
Nos én több ezer filmet láttam már minden korszakból, mindenféle országból, de ami leginkább megérintett, az a Táncos a sötétben (2000) Lars von Triertől és egy nem túl ismert török film, az Apám és fiam (2005). Valószínűleg ott és akkor olyan állapotban voltam a filmnézés időpontjában, hogy ezekre tiszán emlékszem, hogy könnybe lábadt a szemem, de se egy Titanic, se egy akármilyen másik film nem váltott ki ilyen reakciót belőlem soha, más kérdés, hogy hatással voltak-e rám máshogyan (természetesen igen).
Forrest Gump – Jenny halála
A Remény Rabjai
A fentieken felül még (nem mind zokogós de azért… nnna… ):
– A.I. Mesterséges értelem
– Lorenzo olaja
– Napok romjai
– Igazából szerelem
– Értelem és érzelem
– Büszkeség és balítélet
– Szilveszteri durranások
Oroszlánkirály (pedig csak felnőttként láttam), Volt egyszer egy Vadnyugat (a végén mindig elbőgöm magam, szerintem a zene teszi), A nyomorultak különféle adaptációi (ha az ember nem bőg párszor közben, akkor az nem is jó adaptáció), A király visszatér (a rohírok érkezése Minas Tirith alá, illetve úgy zusammen a finálé onnantól, hogy “I can’t carry it for you, but I can carry you”), Jeanne d’Arc szenvedései (ez egy régi némafilm, de kurva ütős), Holt költők társasága (van, aki ezen nem bőgött?), Szarvasvadász (a temetés a végén mindig betesz), Billy Budd (ez is egy nem túl ismert remekmű, a hatvanas évekből, igencsak… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
a Halálsoront 1x láttam, moziban…azóta emlékszem szinte az egészre, kivoltam teljesen…nem merem újranézni; hol a terminator 2? amikor a végén leengedik Arnoldot az olvadt acélba
Hachiko és az UP, az érzékeny téma.. Aki azon nem morzsolgatja el azt az egy egy cseppet, annak nem biztos, hogy van lelke..
Mondjuk nekem megható a SzörnyRT vége is, mikor a össze rakják az ajtót. Vagy épp a Szomszéd nője mindig zöldebb/Mégzöldebb a szomszéd nője, ami hatásos tud lenni.
Sok kedvencem találtam itt a felsoroltak között én is.A kutyás sztorikat kihagyom,(csak ha vígjáték akkor nézem meg)nem tartom korrekt dolognak, nagyon megviseli a kutyásokat és minden jó érzésű embert.Ellenben nem látom az Avatart,a Farkasokkal táncolót,nálam ők is a listán vannak.
Szia, Visszakérdeznék a Hachiko -nál melyik verzióra gondoltál? A 2009 -es Amerikai vagy a 87′ -es Japánra? (Egyiket sem láttam még végig csak a történetet ismerem.)
De ide írom azt a filmet is amit gyerekként láttam először, de még felnőttként is sírok rajta, a zenéje is felejthetetlen és szívszorító – főleg a végén. (Szintén 40 -hez közelítő ff vagyok)
Orca – A gyilkos bálna
Igen az 1977 -es film.
https://port.hu/adatlap/film/tv/a-gyilkos-balna-orca/movie-6582
-A nagy vörös kutya (1962), egy ír szetter és egy szolgáló fiú kapcsolata, s ahogyan a végén megenyhül a Gazda lelke…
-A tűzben edzett férfi, Denzel Washington nagyon ott van!
-Walking Dead 7. évad végén, amikor Glenn fejét szétveri Negan, az kegyetlen.
-Száll a kakukk fészkére, a vége olyan felszabadító, szipogás nélkül nem lehet útjára engedni hősünket (Jack Nicholson).
Apaként újranéztem az “Az út” című filmet, ami annyira megérintett hogy elmondani sem tudom. (Láttam korábban, amikor még nem volt a fiam és akkor is nagyon tetszett)
Pár hete ismét megnéztem az Interstellart és gyakorlatilag az egész filmet végigsírtam. Az apa- lánya kapcsolat ábrázolása annyira zseniális és megindító, hogy végig a hatása alatt voltam. Amikor láttam először a filmet, akkor még nem volt meg a fiam. Szóval érdemes egy- két filmet újranézni, sokkal másabb élményt tud adni mint elsőre. 🙂
Az Oroszlánkirályt kiskorom óta nem bírom menézni újra, annyit bőgtem ratam de ez érévényes egyéb állatos mesékre, filmekre, akár a Jégkorszak is (a barlangrajzos rész totál KO), aztán Robin Williams majd’ összes filmje olyan, amin bőgök, ot van még Angelina Jolie és a Gia, atya ég, azon bömbölök. Gravity abszolút olyan, aminek a felénél már bőgtem és a végére ez csak halmozódott. Túl a csúcsont, a végt, a meccstől már nem bírom sírás nélkül, minden alkalommal végig bőgöm, de van egy, amit évente megnézek és már az elején sírok: Ollókezű Edard. Hát, az kész. Igazából horroron is sokszor sírok, olykor… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Coco és az Anyám!
Üdv, A régmúltban elveszítettem valakit, aki fontos volt számomra. Nemsokkal ezután beültünk moziba az Angyalok városa (City Of Angels 1998 Nicolas Cage, Meg Ryan) című filmre, mit sem sejtve. Nem részletezem… Aki látta, érti
Nekem a Csillagok között (Interstellar) volt elég rendesen könnyezős film, mert szerintem csodálatos.
Ezenkívül említeném a Wind River – Gyilkos nyomon című krimit. Abban van az a jelenet, ahol a megölt csaj apja ajtót nyit a Jeremy Renner által alakított karakternek, a vadőrnek… azt és a film végét, amikor ugyancsak ez a két ember beszélget, valahogy nem bírtam ki könnyek nélkül.
A.I. mesterséges értelem, a 200 éves ember, titanic, bohém rapszódia, kék laguna…
Forrest Gump, amikor hátulról mutatják a fiával a tóparton…juuuj…
Stranger Thingsben Hopper sheriff levele
Amélie közben véletlenszerűen 🙂
Interstellar
How I met-ben volt egy rész, amikor Ted realizálja, hogy egyedül van…hozzá a zene John Swihart – You’re all alone
általában a zene sokat “segít” … így az Inception vége is, az amerikai szépség zacskós jelenete is megríkatott 🙂
és ha már zene…legutóbb az Aladinban a speechless közben sikerült pityeregni…de az nyilván a bennem bújkáló nő volt 😀
Amélie csodálatos élete ,mikor átadja a régi kincsesdobozt.
Valaki említette már: Gladiátor az Elíziumi búzamezőknél.
Antonioni: Túl a felhőkön, Bergman: A nap vége, Amelie csodálatos élete.
A 200 éves ember vége mindig eléri a célját. Az egy kutya négy élete is ilyen.
Ha már mese akkor a Szentjánosbogarak sírja is egy torokszorító mű.
Millió dolláros bébi
Nekem a Schindler listája, de annak is leginkább az utolsó néhány perce.
Coco 2017 animációs ( nem is annyira gyerek)/ családi mozi.
Amellett, hogy bepillantást enged a latin népek halottakkal kapcsolatos kultúrájába, (spanyol ajkú népek helloween-ja santa muerto, stb), a múltban eltemetett, s azóta egyéni családi hagyománnyá vált történet bontakozik ki, értelmeződik újra, miközben megváltoztatja a jelent is.
Jómagam gyerekkel néztem, persze ők még nem látják a film mögöttes üzenetét.