Rendkívül el vagyunk kényeztetve animációs mesék terén, erről persze a Disney-Pixar, Dreamworks csatározás nagyban tehet.
Kettejük gigászi “csatája” számtalan olyan filmet eredményezett, amik gy vannak ott az élvonalban, hogy simán az élőszereplős társakkal kerülnek összehasonlításra. Toy Story, Agymanók, Wall-E, a kungfus panda srác… napestig lehetne sorolni a kiváló alkotásokat.
Ezek mögött viszont komoly stúdió áll hatalmas gárdával és büdzsével, ehhez a szinthez már nem elég az “alkossunk valami szerethetőt” forgatókönyv, gondoljunk csak bele: a Pixar filmjeinek a legnagyobb titka nem az animáció minősége – bár az is első osztályú persze -. Nem is a poénok, bár bőven lehet nevetni is rajtuk.
Hanem hogy úgy céloz egyszerre kicsiket és nagyokat, hogy mindegyik korosztály számára folyamatosan képes adagolni humort és magvas gondolatokat. Ez bagatell dolognak tűnhet, de higgyétek el nekem, erre nem sok minden képes, és ami a legfőbb: ez egy baromi nehéz feladat.
Hogy miért ezzel kezdtem a cikket? Nos azért, hogy emlékeztessem magam és persze benneteket is: hálásak lehetünk ezeknek a stúdióknak, hogy ilyen animációs mozikkal kápráztatnak el minket évek óta – ugyanakkor óriási hiba lenne azt várni, hogy egy kis stúdió töredékpénzből és hát valljuk be: kevésbé kreatív alkotógárdával majd ugyanezt az élményt tudja hozni.
Mert nem tudja. Ritkán vannak csodák, amikor ez félig-meddig összejön, de a Kópé az nem tartozik ezek közé.
Itt egy jól bevált recepthez nyúlnak vissza – és nagyon jól teszik -: legyen a főhős az ember legjobb barátja, mert az mindig bejön, a Kis kedvencek titkos életénél is bevált, hát miért ne működne nálunk is?
Úgyhogy megszületett Kópé, az elkényeztetett mama kedvence öleb, akinek a milliomos gazdinénije sajnos elhalálozik. De tekintve, hogy mindene volt a blöki, így a mesés örökséget csak az kaphatja meg, aki jó gazdija lesz Kópénak, és hát ez nagyon nem egyszerű feladat. Főhősünk ugyanis már az utcákat rója, miközben gyülekeznek a keselyűk, akik csak a lóvéra hajtanak. Persze Kópé összetalálkozik azzal az emberrel, akiben kitűnő társra lel, de hát a mesékben ez már csak így szokott lenni.
És akkor most kérdeznétek, hogy jó-jó, de végül is akkor mi a gond ezzel a filmmel?
Semmi. A Kópé egy teljes mértékben korrektül összerakott kis cucc, aranyos – bár ezerszer látott – történettel, jópofa karakterekkel, csökkentett mondanivaló tartalommal, (ami van, az is inkább a kicsiket célozza), és büdzsé-barát animációval. A célját tökéletesen eléri: leülteted elé a kölyköt, aki másfél órán át vígan elvan.
Viszont a felnőtteket már nem szórakoztatja, mert nem is ez a valódi célja, érthető, az már túl nagy vállalás lett volna a készítők részéről.
De ezzel semmi baj nincs az ég világon. Az ilyen mesékre is óriási szükség van, hisz a kicsik élvezik, a nagyoknak meg addig van egy kis szabadidejük – ahogy a bevezetőben is írtam, ne felejtsük el, a kimagasló minőségnek nagy ára van, mind pénzben, mind időben. Évente-kétévente jöhet egy új Pixar, de azzal nem foglalod le a csemetét a mindennapokban.
Szóval egy álmos vasárnapi délutánra a Kópé több, mint elég, viszont a közelmúlt kutyás cuccai közül azért a Kis kedvencek első része az jóval erősebb (a második már nem), nagyjából így lehetne belőni a minőséget.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!