Ha netán nektek is az ugrott volna be, hogy ilyen címmel csak valami…. szóval értitek, akkor nagyot néztek majd. Majd ez egy nagyon komoly film, jó kis mondanivalókkal.
Biztos közületek is sokan eljátszottak már a gondolattal egy-egy unalmas pillanatban: mi lenne, ha megnyernétek a lottó ötöst? Ha egycsapásra az lenne a legnagyobb gond a hétköznapjaitokban, hogy melyik plázába menjetek vásárolni, hogy hóbagolytoll legyen a párnahuzat, vagy hogy ma felhúzzátok a védtelen bébifókák szőréből készült bolyhos papucsotokat, vagy sem.
Szóval ha egyszer csak a mindennapi robot helyett hirtelen beköszöntene a jólét… az mennyire király lenne, nem?
Nos a bolti eladóból született feleséggé avanzsált Hunter (Haley Bennett) hamar túlesik ezen a dilemmán: miután hozzámegy a dúsgazdag Richie-hez (Austin Stowell), egy csapásra megszűnnek az anyagi gondjai.
Ráadásul látszólag megfogta az isten lábát: férje egy igazi főnyeremény, így hát ő is odateszi magát és minden este jó feleséghez méltón várja haza öltönyös urát – a gond inkább a napközbeni időszakkal van, a porcelánvázák ide-oda tologatása hamar unalmassá tud válni.
Egyéb dolga azonban nincs Hunternek, ő tényleg tálcán kapta a jólétet, amihez csak hozzá kellene szoknia, de az újdonsült feleségnek ez sehogy sem megy.
Hát új hobbi után néz: elkezd lenyelni dolgokat. Olyan dolgokat, amiknek az elfogyasztása nem feltétlen egészséges. Ez persze önmagában is kezelendő probléma, pláne ha az ember lánya még ráadásul terhes is… Hunterrel pedig épp ez a helyzet.
Ebből a helyzetből pedig egy – amúgy meglehetősen kemény, és aránylag embert próbáló – dráma bontakozik ki a szemünk előtt, Carlo Mirabella-Davis elsőfilmes (író-)rendező keze munkáját dicsérve. Bizony, a Nyelés roppant félresikerült címe ellenére is egy emlékezetes alkotás, mert tökéletesen egyensúlyozva mutatja be egy olyan élet árnyoldalait, amiről a legtöbben csak néha elálmodozunk.
És (ezért is jár a taps) nem nyomja le a torkunkon a szegénység romantikáját, nem kapjuk meg az arcunkba azt, hogy minden probléma fő gyökere a pénz, ennél sokkal összetettebben tárul fel előttünk Hunter és a család története.
Szép lassan lehull a lepel mindenről és megértjük, hogy mit érezhet a lány, hogy mit is jelent valójában a felszínes jólét börtönében raboskodni és hogy a vagyon, és a nagy ház nem feltétlenül elégséges, a tettetett akarattól pedig egyik birtok sem lesz otthon.
Jobban azonban nem mennék bele a történetbe, legyen elég annyi, hogy mindenre választ kapunk, de ne készüljetek valami elborzasztó horrorszerű élményre, ez egy dráma, cserébe a jobbik fajtából. Mert azon túl, hogy végig leköti a nézőt, még búcsúzóul hagy bennünk kérdéseket és okot arra, hogy agyaljunk a látottakon.
Ennél többre pedig nincs szükség, noha a technikai megvalósításba se tudok belekötni – igaz nem is akarok -.
Azt pedig eddig is sejteni lehetett, hogy Haley Bennett egy remek színésznő, de Hunter karakterének megformálásával ezt végérvényesen bebizonyította.
[fb_button]
Nem is lenne ezzel gond, ha nem horror, thriller kategóriába lenne sorolva, ha nem pedig drámába. Azért mentem, h megnézzem a háziasszonyt, aki lenyel valami bogyót és szétdarabolja a szomszédokat, mert ez kb. a horror, ehelyett addig bírtam,