A karácsonyi filmekből sosem elég? Azt hiszem nem. A Múlt karácsony legalábbis biztosan nem egy felesleges alkotás.
Nyilván nem azoknak szól, akik már a karácsony gondolatától is rosszul vannak, nem spoilerezek, de számukra a Múlt karácsony sem mutat semmi újat. Érdekes a kettősség a film kapcsán, ugyanis ha arra kérnék egy tucat embert, hogy írják le egy papírra, hogy szerintük mik azok a kötelező elemek, amik egy magára valamit is adó karácsonyi moziban fel kell, hogy bukkanjanak, akkor a listákat összevetve az azokon szereplő tételek minimum 90 százalékát tuti, hogy meg tudnám mutatni a Múlt karácsony valamelyik pontján.
Szóval most jó hosszan leírtam, hogy ez a mozi bizony annyira karácsonyi sablonos, amennyire csak lehet.
Csakhogy ezzel különösebben nincs is baj. A karácsony alapvetően a bennünk lakó gyermeki ártatlanság és (jó esetben) felhőtlen boldogság kivetülése. Az egyetlen ünnep, amit sok felnőttnél is körbeleng valami varázslat. Nem feltétlen tudjuk megmagyarázni, talán a fenyőfaillat, talán a hóesés, talán a családi vacsora a karácsonyfa mellett. Ki tudja. Nem is lényeges. A lényeg a varázslat.
Amiből ugyan felnőtt korra nem sok marad, de azért marad valamennyi.
Főhősünk Kate (Emilia Clarke) tipikus életközepi válságban lévő csaj, aki nem nagyon tudja, hogy merre tovább. Ellébecol az állásában, cuki karácsonyi manókét tengeti napjait, de képtelen előbbre lépni, az évek pedig elsuhannak mellette. Mígnem aztán megismerkedik a kissé kölönc, de rendkívül jólelkű Tommal (Henry Golding), akivel felfedezik Londont, no és azt, hogy az élet mégiscsak szép.
Giccsesen hangzik? Pedig valójában nem az.
Ugyan George Michael dalaira épített vázzal van dolgunk, a Múlt Karácsonynak a giccsesség egyáltalán nem róható fel. Mert bár úgy tűnhet, hogy egy unalomig ismert karácsonyi szerelmes történetet kapunk, a látszat némiképp csal. Sokkal inkább szól ez a film arról, hogy hogyan lehetünk jobb emberek, hogy egy, az életünkbe betoppanó ember mekkora változásokat okozhat és milyen könny valójában a fejlődés, ami azelőtt oly nehéznek hatott.
Aztán kapunk egy csavart, ami vitathatatlanul a film legnagyobb erőssége – épp emiatt nem is fogom elspoilerezni.
Ugyanakkor az, hogy képes volt a film kilépni a karácsonyi mozik komfortzónájából ugyan rendkívül dicséretes – az már kevésbé, hogy nem mert igazán mélyre menni és kellőképpen rétegezni a felvonultatott karaktereit (és magát a történetet is). Ettől függetlenül persze üdítő, hogy végre a látszattal ellentétben nem – csak – azt kaptuk, amire számíthattunk, csak fájó, hogy egy bátrabb alkotógárdával mennyivel emlékezetesebb alkotás születhetett volna ebből.
Én azonban így is bátran ajánlom mindenkinek, aki nem lesz rosszul már a karácsony gondolatától is, mert a Múlt karácsony egy megható, szerethető alkotás.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!