Aladdin (2019) – kritika

Írta: Donnie
A Disney most már tényleg futószalagon gyártja a meséi filmes adaptációit. Ha belegondolunk márciusban már három filmjüket reklámozták egyszerre, hiszen akkor mutatták be a Dumbót, most futott be az Aladdin és júliusban érkezik az Oroszlánkirály is.

Sokak szerint nincs értelme ezeknek az alkotásoknak, hiszen láttuk már őket mesében. Ezen fennakadást azért nem értem, mivel régebben is millió feldolgozása készült például a Dzsungel könyvének vagy Aladdin sztorijának is. Sőt még meséből is többféle változat van. Annyi a különbség, hogy ezeket most a Disney készíti el élőszereplős formában. Ráadásul ez olyan mintha valaki azt mondaná, hogy szereti a csokit, de a csoki tortát már nem hajlandó megkóstolni. A gyerekek szívéhez nyilván a mese jut el igazán, de egy felnőttnek a mese olyan mintha csak egy vázlatot látna. Egyszerűen nem tud átjönni úgy mint egy film. És szerintem az hogy a gyerekkori kedvenc meséink a szemünk előtt elevenednek meg igazán klassz dolog. Az már más kérdés, hogy ezt lehet jól és rosszul is csinálni.

Hogy csak a közel múltból nézzünk példát a Dzsungel könyve nem találta az egyensúlyt abban, hogy mikben másolja le a mesét és miket adjon még hozzá. Ennek pedig egy szép, de kissé unalmas és jellemtelen alkotás lett az eredménye. A szépség és szörnyeteg viszont szinte képkocáról képkockára lemásolta a mesét, aminek így tényleg nem sok értelme volt. De például a Demóna film koncepcióját sem értem, hogy mitől jó az ha teljesen kifordítunk egy történetet. És itt végre rá is kanyarodhatunk az Aladdinra, ami bizony megtalálta a tökéletes arányokat! Ez alatt azt értem, hogy hű maradt az eredetihez és követte annak fordulatait, viszont apróbb változtatásokkal és kiegészítésekkel felfrissítették.

Az új Aladdinnak azért roppant nehéz helyzete volt a nézői elvárások miatt, ami a marketing során ki is ütközött. És mivel az egyik legnépszerűbb Disney meséről van szó ez várható is volt.

A legtöbb kritika Dzsinit érte. Egyrészt a kinézete, illetve CGI mozgása okozott és okozhat gondot sokaknak. Másrészt Robin Williams olyan zseniálisan adta a hangját és poénjait a mesében, hogy azt felülmúlni lehetetlen lenne. Na és ott van még egy név a plakáton, ami szintén megosztotta az embereket, ez pedig Guy Ritchie.

Kezdjük is akkor vele… Sokan amiatt aggódtak, hogyan fog kinézni ez a film Guy Ritchie stílusában, illetve mennyire állna neki jól.

Nos ez már sosem fog kiderülni, ugyanis kapaszkodjatok meg, Guy Ritchie nem tette bele saját stílusát egyetlen képkockába sem! Na jó, ez kicsit túlzás, de tényleg nagyítóval kell keresni a rendező jelenlétét. Hogy ez jó e vagy sem az ízlés kérdése, viszont engem azért érdekelne, hogy miért is lett akkor ő felkérve rendezőnek?

És a stílusjegyei még csak egy dolog, de hogy az a rendező aki komoly verekedéseket és csatákat mutatott már be filmjeiben nem akart (vagy nem hagyták) kezdeni semmit az Aladdin “akció” jeleneteivel az döbbenet. Azt hittem a rendező letudja a kötelező dalbetéteket és elemében lesz az olyan jeleneteknél, mint amikor Aladdint utcai tolvajként kell bemutatnia vagy amikor a végén Jafar átveszi a hatalmat. Ehelyett pont, hogy ezek a részek nem tudnak igazán jól működni és kevés fantázia van bennük. Mi több azok a jelenetek a legjobbak, amikor Guy Ritchie hagyja a szereplőket szövegelni. Mert Jafar kivételével mindenki brillírozik a szerepben és néha sit-comokat megszégyenítő poén áradat zúdul ránk.
És az a baj, hogy a rendező nem csak hogy hanyagolta a stílusát, hanem többször is hatalmas hibákat követett el. Nagyon sok az elkapkodott jelenet és a vágásokat is elvéti párszor. Egyszerűen nem értem hogy lehet ez.

Ha belementem a rendezői hiányosságokba akkor negatívumként meg kell említenem Jafart, aki messze alulmúl minden szereplőt.

Az egyik baj az hogy a színész feltűnően kevés tehetséggel van megáldva, bár néha egész jól eljátszik pillanatokat. Viszont ebben Guy Ritchie és/vagy az írók ugyan csak vastagon benne vannak. De legfőképpen mégis a mese árnyékolja be Jafart, hiszen ott egy nagyon karakteres figurát kaptunk. Viszont cseppet sem utánozhatatlant. Nem értem tehát miért lett ennyire halovány Jafar a filmben.

De rátérek most már a pozitívumokra is és a karaktereknél maradva meg kell dicsérnem Will Smith-t, aki lubickol Dzsini szerepében. Véleményem szerint ő volt a legjobb választás, hiszen mindenképpen ismert színésznek kellett adniuk a szerepet. Ráadásul olyannak, aki nagyon sok oldalú. Ez a karakter sok rögtönzést is igényel, emellett vidámságot, lazaságot és nem mellesleg ének és tánc tudást. És Will Smith-nek ez mind elég jól megy és ami elvárható volt tőle azt teljesítette is. Persze maradt bennem hiányérzet, mivel kicsit elhanyagolták őt a film vége felé. Illetve bár a CGI határozottan nem rossz, azért az érzelmei nem jönnek át annyira mikor éppen kék izé. Emberi alakban viszont nagyon szórakoztató és Mena Massoud-al nagyon jó a párosuk.

És itt ugyan csak óriási dicséret azoknak akik ezt a srácot választották a szerepre, mert kiköpött Aladdin. Külsőre is nagyon hasonlít és a játéka nekem nagyon tetszett.

Meg van benne a tolvajos csibészség és az őszinte, szerény tekintet is. Ráadásul ő és Naomi Scott között szintén nagyon működik a kémia.

Jázmin szerepére is megfelelő színésznőt találtak. Kellően szép és szimpatikus a játéka pedig pont olyan, amilyennek lennie kell. Nem játszan túl a szerepét pedig féltem tőle. Főleg hogy az ő karakterét igyekeztek jobban kibontani és egy kis feminizmus is került a filmbe, de pont annyi hogy még nem volt zavaró, sőt teljesen érthetőek voltak az ambíciói.

Meg kell említenem még Jázmin szolgáló lányát, aki a mesében nem volt benne, de nagyon kellett ide. Nasim Pedrad (az Új csajból lehet ismerős) nagyon ügyes volt. És persze feltűnt egy aprócska szerepben Billy Magnussen is aki egyre felkapottabb és mint mindig most is ellopja a show-t pár másodperces feltűnéseivel is. Zseniális a srác!

Az állatok viszont jóval kevesebb szerepet kaptak mint a mesében.

Rádzsa a tigris jelenléte mondjuk pont elég volt, de Abu a meséhez képest nagyon háttérbe szorult. Bár tekintve, hogy ha jól láttam végig CGI majom volt nem csodálom. Jágó pedig itt is beszélt akár csak a mesében, de jóval kevesebbet és nem önálló gondolatokat.

Érdekes módon azt vettem észre, hogy pont a meséből átvett fontosabb mondatok vagy kulcs pillanatok nem működtek olyan jól. De az viszont nagyon jó volt amikor rátértek olyan dolgokra is amik a meséből ki lettek hagyva. Például, Aladdin és Jázmin több közös jelenetet kapott. És jobban rámentek arra is hogy Dzsini segít Aladdinnak hogyan beszéljen Jázminnal. Ez teljesen ilyen Randigurus érzés volt.

A daloknál izgultam kicsit, hogyan oldja meg Guy Ritchie, de egész jól működtek.

Az első tolvajos rész még esetlennek tűnt, de a többi már elég jól sikerült. A barlangban amikor Dzsini énekel az ügyes volt. Jázminnak írtak egy új dalt, ami szintén működött. Az Egy új élményt libabőr volt hallgatni már csak a nosztalgia miatt is. És amikor Aladdin hercegként bevonul Agrabába az pedig nagyon monumentálisra sikeredett. Talán azt élveztem legjobban. Ott Smith is nagyon kitett magáért. Viszont szinkronosan nézve nekem azért sokszor zavaró volt, hogy a szájmozgás és a magyar szöveg mint ég föld.

Ha akarnám nyilván szanaszét tudnám szedni a filmet, mert az tény, hogy sok hiba van benne. És egy két égbekiáltó CGI bakiról nem is beszéltem, aminek még csak nem is Dzsinihez van köze. De nekem a hibák ellenére tetszett a film és akinek nincs annyira kihegyezve a szeme ilyenekre annak lehet a fele sem tűnik fel. Szóval szerintem volt értelme feldolgozni. És a magam részéről örülök neki, hogy Guy Ritchie visszafogta magát, mert egy sötét tónusú agyon vagdosott és szanaszét lassított film nem állt volna jól az Aladdinnak.

Így viszont egy sodró lendületű, látványos és vicces alkotás született, amit ugyanúgy tudnak élvezni a mesén felnőtt nézők is és azok is akik nem látták. Kivéve ha valakinek irreálisan magasak az elvárásai.
[fb_button]