Szerencsecsillag (2012) – kritika

„Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá történik valami és új iránya indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt… de hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.”
Logan Thibaultnak (Zac Efron) legalábbis át kellett jutnia.

Magam sem gondoltam volna, hogy valaha is Zac Efron egyik romantikus filmjéről fogok kritikát írni, de hát ilyen az élet… mindig tartogat valamilyen meglepetést számunkra. Másképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy az életben rengeteg véletlen egybeesésének vagyunk szem –és fültanúi, amit olykor mi magunk sem hiszünk el. A fent említett film is ezt a témát tárgyalja romantikus filmdráma néven, az alapkoncepciót pedig Nicholas Sparks: The Lucky One című regényének köszönhették a film írói. Lássuk, mit is sikerült belőle kihozni.

Történetünk főhőse Logan, aki őrmester volt az amerikai haditengerészetnél. Pályafutása alatt sok hadműveletet és veszteséget kellett átélnie, ami nem lehetett könnyű semmilyen szempontból sem. Távol lenni a családodtól és a szeretteidtől, elszakíthatatlan kötelekké változtatni idegeidet a bevetések során vagy épp lelkileg feldolgozni egy barát elvesztését… a katonaélet bizony nem egy piskóta. Viszont, ha van bármi értékes tárgy, személy vagy emlék, amiben hinni tud az ember a végsőkig, akkor biztosíthatom, hogy megtalálta a saját szerencsecsillagát.

Jelen esetünkben a mindössze 25 éves katonánk egy bevetés utáni helyszín romjainál találta meg kabaláját. Egy képet pillantott meg az iraki sivatag kellős közepén, valahol az Isten háta mögött, amin egy gyönyörű szőke leányzó díszelgett. Az érzés leírhatatlan volt számára, amikor a kilátástalanságban valami élőt tud megkaparintani az ember. Ekkor még nem is sejtette mekkora kincset vett a kezébe. Viszont hiába is próbálta megtalálni a kép jogos tulajdonosát, senki sem ismerte a lány hozzátartozóját. A kép így maradt Logan tulajdonában és védelmezte őt minden egyes napban, órában és percben.

Miután véget ért a szolgálat, végre hazamehetett főhősünk, de valami mégis nyomta lelkét, egy gondolat nem hagyta őt megnyugodni.

„Halvány fogalma sem volt, hogy miért, de úgy érezte Logan, hogy tartozik őrangyalának minimum egy köszönettel, amiért védelmezte őt a rossztól és életben tartotta. Így elindult kutyájával, Zeusszal, hogy megtalálja a lányt. Mindezt gyalog.”

Egy hosszú út megtétele után (Coloradotól egészen Észak-Karolináig = kb. 1700 mérföld), rengeteg kérdezősködésnek köszönhetően talált rá a titokzatos nőre. Beth (Taylor Schilling) egy egyedülálló nő, aki egy kis falucskában lakik mamájával, Ennievel (Blythe Danner) és a nemsokára nyolcadik életévét betöltő kisfiával, Bennel (Riley Thomas Stewart). Közösen viszik a családi vállalkozást – kutyáknak viselik gondjukat. A leszerelt katona ahelyett, hogy elmondaná őrangyalának, hogy mi is hozta őt ide, dolgozni kezd a kutyacentrumban és kivesz egy kicsinyke roskadó kunyhót, aminek a felújításába kezd bele. Mind ezek mellett nem szabad kihagynunk Keith Clayton (Jay R. Ferguson) szerepét sem, aki Beth volt férje és Ben édesapja, mindemellett a helyi polgármester-jelölt úr fia és befolyásos rendőr. Ő testesít meg minden negativitást, amit ez a film el tud viselni – elképesztően féltékeny Loganre, ki akarja magának sajátítani Bent és volt felesége helyzetét is csak nehezíti -, nem csoda, hogy egyedül maradt.

Ilyen felállásban telnek a hétköznapok, amiknek haladtával folyamatosan változik a szereplők közötti kapcsolat.

Kezdetben csak Ennie az, aki közvetlenül áll a szorgos, és már szinte „tökéletes” Loganhez, de amint haladunk előre mindenkinek szimpatikussá fog válni a fiú, kivéve ugye Keitht. Mindezen idő alatt jobban megismerjük karaktereinket, példának okáért fény derül Beth múltjára, Ben kibontakoztatja sakk és hegedű tehetségét, Logan pedig filozofikus gondolkodásáról is tanúbizonyságot tesz.

„Van, hogy a válasz egyszerű, a kérdés bonyolult.” Na de vajon kitől származik az idézet?

Amint azt a bevezetőben is írtam, a film műfaja: romantikus filmdráma. A történet nagyon szép, kissé túlságosan is hihetetlen, de megvan benne minden, ami a romantikus darabok kedvelőinek kell. (Kezdjük azzal, hogy a tinilányok bálványa Zac Efron a főszereplő.) A románc nyilvánvaló, spoiler nélkül is rájön az ember, hogy itt bizony lesz valami a levegőben, s természetesen az érzéki jelenetekből sem lesz hiány. Drámai részét tekintve tényleg nem egy olyan történetet kaptunk amin halálra röhögi magát a néző, hanem egy elgondolkodtató, valamivel mégis magával ragadó „mesét”. Negatívumként viszont mindenképp meg kell említenem, hogy az eseménysorok néhol túlságosan lassúak, gyakran kiszámíthatóak, unalmasak. Ezt viszont kompenzálni tudja a mondanivaló és a szereplők jelleme.

Összességében nem egy rossz alkotás a Szerencsecsillag, véleményem szerint egy próbát lehet vele tenni. Aki végképp nem szereti az akciószegény, lassan menetelő, békés hangulatú filmeket, azoknak nem ajánlanám. Aki viszont szeret gondolkodni és nem veti meg a romantikus dolgokat, ne habozzon, nézze meg, aztán a többi jön magától!