Eltelt újabb pár hónap és menetrend szerint egy újabb Nic Cage filmmel lettünk gazdagabbak.
Illetve hát… ez nézőpont kérdése, mert ami engem illet, nem érezném hiányát a Dog Eat Dognak ha sosem készült volna el, mondom ezt úgy, hogy ha valami miatt, akkor Willem Dafoe alakítása végett végül nem keltem fel szitkozódva a film elöl.
A történelem (sajnos) ismétli önmagát, ráadásul sokadszorra. Ismételten csak értetlenkedésemet kell kifejeznem: vajon mi történt Nic-kel? Miért érzi szükségét annak, hogy mindent, de tényleg mindent elvállaljon ami szembejön? Valaha sikeres színészként komoly alakításokat mutatott, ebből az elmúlt évekre (évtizedre) szinte semmi sem maradt. Még ha adótartozásról, játékszenvedélyről, vagy egy megterhelő válásról is van szó a háttérben, nem egyszerűbb út az, hogy tényleg nívós filmekből vállal keveset, mint az, hogy pocsékakból sokat?
Én valahogy úgy képzelem, hogy egy A-listás film A-listás főszereplője többet keres, mint a B-mozik “sztárjai”. Még akkor is, ha csak harmadannyi filmet készít.
No mindegy, azt hiszem ideje beletörődni, hogy Nic csillaga végérvényesen leáldozott. Hiába csillan fel a szemem, ha meglátom egy újabb plakáton, egyre másra csak a csalódást élem meg a filmjeivel kapcsolatban és nincs ez másként most sem.
A Dog Eat Dog annak a Paul Schradernek a filmje, akinek többek közt a Dühöngő Bika, vagy A holtak útja forgatókönyvét is köszönhetjük.
Nos ez a film minőségben a fent említett két alkotást meg sem közelíti, de talán nem is ez a legnagyobb baj.
Három (ex?)bűnöző összeáll egy utolsó nagy dobásra. Meg kell lovasítani egy kisbabát. Nem, semmi nem úgy történik, ahogy azt előre eltervezték. Lesz akció is. Lövöldözés? Naná. Fekete humor? Az is akad.
Az, hogy az eredetiség legkisebb szikrája sem található meg a filmben, talán még bocsánatos bűn. Talán. De legyen. Az ember túlteszi magát azon, hogy minden egyes elemet ezerszer látott már, hisz tudjuk: ezek a filmek nem is elsősorban a sztoritól lesznek emlékezetesek. A flow-tól, a beszólásoktól, a karakterektől. Hogy a párhuzamos szálak végül nem futnak össze egy zseniális végkifejletben Guy Ritchie módon… az megbocsátjuk.
A Dog Eat Dog esetében viszont a sablonsztorira sablonkaraktereket pakoltak, sablondumákkal és rendkívül nagy üresjáratokkal, ez utóbbiak megölik az amúgy is lapos hangulatot.
Dicsérni úgy igazán semmit és senkit nem tudok, egyedül Willem Dafoe játéka kiemelkedő, neki ez a fajta karakter amúgy is irtó jól áll, zsigerből hozza (noha az is egy jó kérdés, hogy ő vajon miért vállalta el ezt), de se Nic Cage, se a többi statiszta nem alkot maradandót.
A film pedig elillan a ködben: ahogy láttuk, úgy el is felejtjük azonnal. Mivel minden eredetiséget nélkülöz, így meghatározhatatlan, hogy mi volt a készítők célja, egy dolog biztos: ha valami filmművészeti értéket szerettek volna létrehozni, akkor az nem sikerült.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!