A férfi főszerepet Leonardo DiCaprio, Will Smith, és Tom Cruise is visszautasította, a női főszereplő Beyoncé lett volna. A lehetőségekhez képest spoilermentes kritika következik.
Az eredeti rendező Clint Eastwood helyére Bradley Cooper érkezett akinek ez a rendezői debütálása, Lady Gagának pedig első főszerepe mozifilmben. Színészi tehetségét már bizonyította az American Horror Story 5.évadában. Ott Golden Globe-ot nyert alakításáért.
A cím és a koncepció is ismerős lehet, hiszen ez az eredeti 1937-es változat sokadik feldolgozása, volt ugyebár egy 1954-es a Judy Garland – James Mason párossal, egy 76-os a zseniális Barbra Streisanddal és Kris Kristoffersonnal, és most a Cooper – Gaga kettőssel. Nehéz megmondani, hogy melyik alkotás sikerült a legnívósabban, egy dolog azonban biztos és én ezt már most nyugodt szívvel le merem írni:
A mostani adaptációnak egyetlen pillanatig sem kell szégyenkeznie, minden tekintetben egy kiváló romantikus drámát kaptunk.
Főszereplőnk Ally (Lady Gaga) a fiatal énekeslány, aki ugyan eszméletlenül tehetséges, de valahogy az áttörés nem jött össze neki. Itt lép be a képbe a már leszállópályán lévő, kissé kiöregedett Jackson Maine (Bradley Cooper, aki egy görbe estén sikeresen felfedezi a leányzót. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, főszereplőink egymásba gabalyodnak, a szerelem szárba szökken, Jackson felkarolja a lányt, aki hamarosan rá is lép a siker ösvényére.
A siker azonban mint mindig, most is nagy árat követel.
Nem tudom mennyire szükséges belemennem a történetbe innentől kezdve, de azt hiszem, hogy leginkább semennyire. Nagyjából mindenki előtt ott van az a jól bevált, számtalanszor látott váz, ami a Csillag születik gerincét is adja, így szerintem tudjátok jól, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a sikernek ára van.
Erre az árra pedig jelentősen rádolgozik Jackson alkoholizmusa is, a film mégsem próbálja ezt eladni túlságosan komoran, hisz az első fele, a történet felépítése sokkal inkább sikeredett rózsaszínre, mint ahogy azt vártam volna. A második etapra (szerencsére) bekeményít Bradley Cooper filmje, de épp csak annyira, hogy az összhatás kellően meghasson mindenkit a teremben, annyira azért nem, hogy darabokra szaggassa a néző lelkét.
Mert a Csillag születik egy keserédes romantikus dráma, ráadásul a legjobbik fajtából, azt hiszem nyugodtan leírhatom, hogy idén messze a legjobb azok közül, amiket láttam.
Ezt pedig három dolognak köszönhetjük. Kaptunk egy jól felépített történetet, amiben mindennek helye van, a drámától a szerelemig, a sikertől a kudarcig bezárólag. Ez eddig egy remek alap egy jó mozihoz, de önmagában nem elegendő, pláne mert -legyünk őszinték- ez a sztori minden, csak nem különösebben eredeti.
Viszont mi kaptunk egy Bradley Coopert és egy Lady Gagát. Utólag persze könnyű mondani, de köszönöm, hogy végül nem Eastwood rendezte és hálás vagyok, amiért DiCaprio is és a többiek is visszautasították a főszerepet.
Mert Cooper a legnagyobb pozitív csalódása a filmnek.
Oké, nyilván ő nem Másnaposok színvonal, a 4 Oscar-jelölés sem lehet véletlen, de amit itt letett az asztalra, azért jó eséllyel megkapja majd az ötödiket (lehet, hogy a hatodikat-hetediket is) és az se lenne meglepetés, ha valamelyiket szoborra is váltaná. Zseniálisan rendezte saját magát a pali, a munkája egyszerűen kifogástalan.
Lady Gaga esetében ez nem volt annyira meglepő. Ezúttal -természetesen- maszkok és egyéb hülyeségek nélkül látjuk Stefani Joanne Angelina Germanotta-t, aki kívül-belül gyönyörű, huncut és olyan hangja van, hogy arra érdemes egy egész filmet felépíteni.
Hogy emellett ügyesen játszik Cooper -mint rendező- az érzelmeinkkel is, az csak egy plusz. Hogy a betétdalok zseniálisak lettek, az megint csak hab a tortán.
De egy dolog biztos. Ha szereted a jó zenéket, a szerelmes történeteket, az érzelmi hullámvasutakat, akkor a Csillag születik a te filmed. Ha pedig elmorzsolsz egy könnycseppet a végén, akkor ne érezd rosszul magad. Mindenkivel megesik.
[fb_button]
Érdemes még kiemelni a remek operatőri munkát is.