Elöljáróban leszögezném, senki feje fölött nem tisztem pálcát törni. Az, hogy Hollywood felfedezte magának a “klasszikus” filmek női változatát (vagy inkább az abban rejlő della lehetőségét) egyáltalán nem elítélendő.
Hisz az álomgyárban még mindig a pénz a legfontosabb, nem a művészet és nem a művészeti érték. Remélem ezzel senki álomképét nem törtem össze. Szóval az, hogy kaptunk egy női Szellemirtókat, hogy jön egy “női” Mi kell a nőnek?, az mind-mind csak biznisz. Logikus.
Így nézve pedig szinte csoda, hogy eddig nem vették elő az Ocean’s-trilógiát és gyártottak belőle csajos verziót.
Miért? Hát mert Steven Soderbergh mára már-már kultikussá vált trilógiájának alapreceptje olyan egyszerű, mint a rántottáé. Fogj egy csapat A-listás színészt, lazítsd el őket annyira, mint a rigalánc, skiccelj köréjük egy heist sztorit és voilá: kész a siker franchise.
Mert legyünk őszinték: az ezredforduló után melyik film ne lett volna tuti siker, amiben Clooney meg Brad Pitt kaszinókat foszt ki, ráadásul olyan nevek asszisztálása mellett, mint Matt Damon, Julia Roberts, George Clooney, Andy García vagy épp Casey Affleck?
Ha pedig ez a srácokkal is működik, akkor a csajokkal miért ne működne?
Debbie Ocean (Sandra Bullock) épp csak kilép a börtön kapuján, de máris a nagy bulin töri a fejét. Ahhoz azonban, hogy meglovasítsa a méregdrága gyémánt nyakláncot, egyedül kevés lesz. Nosza, nekilát hát csapatot építeni, s tekintve, hogy a hölgyek sokkal könnyebben válnak észrevétlenné, így hát csajos csapatot verbuvál össze. Az évszázad átverése kezdetét veszi, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy éppoly unott arccal bámuljuk a filmet, mint amilyet Bullock kisasszony vág a játékidő legnagyobb részébe.
Visszakanyarodva a kérdésre, meg is adnám a választ: azért nem működik a csajokkal, mert egyrészt nincs meg bennük az a lazaság, ami a Pitt-ékben megvolt, másrészt nincs egy Soderbergh, aki dirigálja őket és hozza azt az atmoszférát, amit az Ocean’s-trilógiában annyira szerettünk.
Helyette kaptak egy Gary Ross-t, aki ahhoz képest, hogy Az éhezők viadalában tudott egységet teremteni, ezúttal csak és kizárólag iparosmunkára volt hajlandó.
Félre ne értsetek, az Ocean’s 8 egy simán nézhető alkotás – de nincsenek pillanatai. A Danny-ből és Rusty-ból áradó lazaság maximum teátrális koppintása érhető csak nyomon főhősnőinken, s nem csak a cselekmény fullad unalomba, de a dialógusokban sincs egy csepp frappánsság, egy szemernyi élet sem.
Így pedig végül a film nem több, mint egy poros lenyomata Soderbergh mozijainak, ahol annyi jelentősége van annak, hogy karaktereink hölgyek, mint a html ismereteknek egy lakatlan szigeten. Semennyi.
Tükröt tartva a legmegfelelőbb jelző ami eszembe jut az a felesleges. Ez a film ugyanis semmi olyat ne ad, amire akár csak jövő héten is emlékeznénk, ez pedig azt hiszem mindent elmond.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!