Amikor egy jól működő trió újra összeáll, abból jó eséllyel valami olyan születik, mint a Szellem/Világ (eredeti címén A Ghost Story). David Lowery író-rendező ugyanis 2013-ban, a Vétkező szentek című filmjében egyszer már együtt dolgozott a Rooney Mara – Casey Affleck főszereplőpárossal.
Ami pedig egyszer már bevált, azon minek változtatni, s noha Lowery munkásságára mindig is jellemző volt a finoman szólva is ‘érdekes’ megközelítés, a Szellem/Világ az összes eddigi filmjén túltesz, nem véletlen lett Aronofsky Forrásához mérhetően megosztó végül.
Nos a helyzet az, hogy a The Fountain személy szerint az egyik, ha nem a kedvenc filmem, ehhez mérten tessék értékelni a szavaim. A párhuzam pedig nem csak azért ül, mert a szerelem – lét értelme – élet – halál gerinc határozza meg mindkét film gerincét, hanem azért is, mert az a vizuális élmény amit kapunk… nos mindkét mozi esetében minimum különleges.
Míg Darren a spéci látványra ment rá elsősorban, addig Lowery más eszközökkel tépi darabokra a lelkünket – és tudom jól, hogy ez sokaknál kiveri majd a biztosítékot -. A Szellem/Világ ugyanis egy iszonyatosan lassú film.
Tudom, most azt mormolod magadban, hogy láttál te már falon pókot, neked ne mondja meg senki. Te oda-vissza nézed Tarr Béla összest lefekvés előtt.
Rendben, legyen így, de én szóltam. Akkor lépjünk is tovább.
A történet maga dióhéjban elmesélhető. Illetve hogy pontosítsak, CSAK dióhéjban mesélhető el (a regék szerint az egész forgatókönyv nem volt 10 oldal).
Él egy boldog pár egy házikóban, egy asszony (Rooney Mara) és a férje (Casey Affleck). A férfi aztán tragikus módon elhalálozik, de szellemként a házban marad. Sokáig.
Nagyjából ennyi. Nem, ez nem az a szellemsztori, ami után álmatlan éjszakáid lesznek. Nem, semmi jumpscare nem vár rád. A Warren házaspár sem jön rendet rakni.
Ez két ember története, a szerelmükről, a fájdalmukról, az elfogadásról, az életről és a halálról.
Akkor mégis miért vagyok ennyire lelkes? Két dolog miatt. Megfelelő lelkiállapotban álltam neki és magával ragadott az atmoszférája, megértettem, hogy az egész miért ennyire lassú, megláttam ebben az értelmet és az eszközt. Illetve a főszereplőpáros játéka egyszerűen lenyűgöző. Mara is zseniális, de az, hogy Affleck egy lepedőben képes volt karaktert adni a szellemnek – és hogy ez milyen jól sikerült – az egyszerűen elképesztő.
Úgy készüljetek tehát, hogy ez egy nehéz, lassú film. Ha már az első 20 percben menekülnétek, akkor bátran tegyetek így, mert akkor ez nem a ti mozitok, amivel az ég világon semmi baj nincs. Rétegfilm, akként is kell kezelni.
Én nyitott vagyok az ilyenre, ennélfogva nagyon szerettem, de akárcsak a Forrást, ezt sem tudnám jó szájízzel ráerőszakolni senkire.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!