Taxi 5 (2018) – kritika

Régen írtam már igazi villámkritikát, remélem most összejön (nem fog) és nem merülök bele túl mélyen a saját sértettségembe. Mert ha eszembe jut, hogy az 1998-as Taxi mennyire szórakoztató tudott lenni a maga bugyuta módján, és mellérakom, hogy most, húsz évvel később mit toltak elénk ötödik epizód gyanánt, akkor annyira felmegy a vérnyomásom, hogy hallom a saját véráramlásomat.

Nem is tudom, hogy kivel kezdjem a virtuális ütlegelést. Luc Besson-nal?

Az biztos, hogy az öreg nagyon elfelejtett filmet csinálni, s ami még a kilencvenes évek végén ment neki, abból az ezredforduló után egyre kevesebb maradt. Mostanra pedig már nyoma sincs annak az egyediségnek, lendületnek, bohóságnak, ami őt jellemezte.

De persze hiába ostorozom Besson-t, ha egyszer kiégett, akkor kiégett. Ráadásul még csak nem is az ő alkotása ez a förmedvény, a név, amire érdemes odafigyelni, az Franck Gastambide.

Ő egy személyben nem csupán írta és rendezte a filmet, de ha már amúgy is korán kellett kelnie és kimenni a forgatásra, akkor a főszerepet is elvállalta.

Hát nehogymá’ itt valaki belekotnyeleskedjen a munkájába. Jogos.

Naceri és Diefenthal kiszálltak (utólag ez teljesen érhető), ráadásul elég rég volt már a negyedik epizód (ahhoz sajnos nem elég régen, hogy elfelejtsük), úgyhogy minden adott volt… egy jó folytatáshoz? Vérfrissítéshez? Ó, dehogy.

Nyomni egy resetet, amolyan hollywoodi módra. Mert bár a nevek megváltoztak, a történet egy az egyben az első taxit idézi, annyi különbséggel, hogy ezúttal olaszok a hunyók, akik (dobpergés) nem Mercedesekkel szívatják a népet, hanem Ferrarikkal.

Ugyanúgy kapunk egy rebellis taxist, egy félnótás társat mellé és így tovább és így tovább, minden jól ismert kocka a helyére kerül.

Annyi különbséggel, hogy ebben semmi új nincs, nem rendelekezik azzal a bájjal, amivel a ’98-as film, a karakterek nem hogy nem szerethetők, de épp ellenkezőleg és az egész egy erőtlen, tök fölösleges rókabőr benyomását kelti.

Az első perctől az utolsóig.

Szóval értem én, hogy kell a pénz és a Taxi név még mindig sok embert beránt a mozikba, de te ne legyél egy közülük. Kerüld el messzire ezt a celluloidhulladékot, mert csak a pénzedet és az idődet pocsékolod.