Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom: hálás vagyok Steven Soderbergh-nek, hogy nem tudta tartani az ígéretét és nem fordított hátat (teljesen) Hollywoodnak. Mert ő egyike azon kevés rendezőnek, akik keze alól mindig stílusos munkák kerülnek ki, s bár ez különösebb magyarázatot nem igényel, gondoljunk csak a Traffic-re, vagy épp az Ocean’s trilógiára.
Ha pedig már szóba került ez utóbbi, akkor ismételten csak köszönöm Mr. Soderbergh, hogy nem kellett túlgondolkodnom és megadta helyettem a tökéletes alcímet a Logan Lucky-nak: ez ugyanis tényleg az Ocean’s Eleven Light.
No nem azért, mert minden ízében gyengébb annál, szó sincs róla. Egyszerűen csak sok mindenből kevesebb jutott: büdzséből, valódi A-listás sztárokból… ugyanakkor szellemességből, szerethető karakterekből, poénokból még többet is kapunk, mint a nagy testvér esetében.
Ezúttal ugyanis jóval életszagúbb történetet, na és jóval kézzelfoghatóbb, hétköznapibb főszereplőket tolnak az arcunkba.
A Logan-család maga a megtestesült pech-vérvonal. Se a magánélet, se az anyagiak nem jönnek össze, bejátszik némi háborús sérülés, meg úgy alapvetően egy katasztrófa az egész élet, ezért Jimmy és Clyde (Channing Tatum és Adam Driver) úgy döntenek, hogy a saját kezükbe veszik a sorsukat és megfújják a NASCAR bevételét – ami nem kis pénz.
A sok pénzt azonban általában őrzik is rendesen, úgyhogy szükségük lesz egy széftörőre, hogy simán menjen a balhé – erre pedig ki lenne alkalmasabb, mint Joe Bang (Daniel Craig, aki sziporkázik a szerepben)?
Innentől pedig minden folyik a jól elvárható mederben, sőt. Nem szeretném az egekig magasztalni a Logan Lucky-t, mert talán egyetlen elemére sem lehet azt mondani, hogy zseniális, viszont a korrekt iparosmunka kifejezést egyenesen sértőnek érzem Soderbergh filmje kapcsán.
Sokkal inkább azt mondanám, hogy az elejétől a végéig stabilan kiváló szintet hoz, ami pedig különösen jólesett, az az, hogy a végére még maradt egy kis szufla, sikerült csavarni egyet a történeten. A szereplőgárda (vagy ha úgy tetszik: a casting) parádés, mindenki lubickol a szerepében, Tatum, Driver, de legfőképpen Craig-et volt jó látni tőle ennyire idegen környezetben.
A pörgésre nem lesz panaszunk, ezúttal is a tervezés-kivitelezés adják a film magját, mellette kellő mennyiségű, de egy pillanatig sem erőltetett humorral szegez minket a moziszékbe.
Mit is mondhatnék? Valahogy így kell kinéznie egy jó heist filmnek. A Logan Lucky ugyan nem újítja meg a műfajt, de Soderbergh ezúttal sem okozott csalódást és az eddigi tapasztalatait felhasználva egy kiforrott, minden elemében élvezhető filmet tett le az asztalra. Reméljük, hogy nem utoljára élvezhettük egy munkáját a moziban.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!