American Horror Story (2011-) – 1. évad kritika

Valószínűleg sokan gondoltak már arra, hogy elkezdenék nézni az American Horror Story-t, de visszariadtak, mert nem igen hallani manapság jó horror szériáról. Persze, ott van a The Walking Dead, de én nem vágytam élőhalottak által előidézett unalmas estékre. (Javítsatok ki, ha tévedek, és megéri elkezdeni.)




Sokat vártam, mire elkezdtem az első évadot. Az előzeteseket megnézve nem nagyon ragadott magával a dolog, mégis volt két fő tényező, ami miatt úgy döntöttem, bele kell néznem. Az egyik a rendező személye (Ryan Murphy), akinek életem legszebb óráit köszönhetem, amit sorozatnézéssel töltöttem. Ezt a boldogságot nekem a Glee okozta, de nagyon tetszett az American Crime Story is, az AHS spin-off sorozata (ez utóbbinak producere Murphy). A másik, ami miatt amellett döntöttem, hogy gyorsan ledarálok 6 évadot, az nem más, mint Lady Gaga személye, akit Golden Globe díjjal jutalmaztak az ötödik évadban nyújtott színészi alakításáért.

Így hát, nekivágtam a nagy borzongásnak, és körülbelül öt napig tartott az 1. évad, A gyilkos ház. A remek színészi gárdával felszerelt évad (Dylan McDermott, Connie Britton, Taissa Farmiga, Evan Peters, Dennis O’Hare, Jessica Lange, Sarah Paulson) biztosítja a szórakozást. Mivel ez egy antológia sorozat, minden évad egy egyedülálló történet, viszont sokszor ugyanazok a színészek játszanak különböző szereplőket. Így a színészek számára is remek lehetőség, hogy megmutathassák, milyen sokoldalúak.

Az évadok mindegyike a pokol egyik körét szimbolizálja.

Az első évad a pokol tornácával köthető össze, ahol a meg nem keresztelt lelkek vannak, mint például a csecsemők. Hogy miért pont a csecsemők az első évad középponti témája, az legyen meglepetés.

Az első évad alap koncepciója, hogy Ben, Vivien és lányuk, Violet megvásárolnak egy házat egy új élet reményében. Már a beköltözést követő napokban történnek furcsaságok, amelyeket nem csak mi, nézők, de az újdonsült lakók is rögtön érzékelnek. Ők azonban nem tudják hova tenni ezeket a nem mindennapi eseményeket.

A háznak jelentős múltja van, amiről az ingatlanügynökük nem számol be nekik: a ház majdnem minden eddigi lakója gyilkosság áldozata lett.



A sorozat sok időbeli ugrásokkal és csavarokkal operál, amibe bele lehet gabalyodni, viszont nem annyira ijesztő, mint amilyet az ember várna. Bár az utolsó pár részben minden kivilágosul, nincs nagy “Aha!” pillanat. A későbbi évadok remélhetőleg kicsit több borzongást hoznak, de kezdésnek nagyon jó. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis horrorra és jó nagy történeti csavarokra vágyik.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .