Sötét árvák (2013-2017) – 5. évad kritika

A klónklub bezárta kapuit, pont került a széria végére. A sorozat készítői jóval az 5. évad kezdete előtt bejelentették, hogy a Sötét árvák története 2017-ben befejeződik. Egy utolsó évad esetében sokkal magasabbak az elvárások, mint egyébként, hiszen minden történetszálat el kell varrni és tartani kell a korábbi évadok során megszokott minőséget. Lássuk, sikerült-e!




Az utolsó évad dinamikáját tekintve az eddigiek közül talán a leghektikusabb, és ezt egyáltalán nem lehet a pozitívumok közé sorolni. Az alkotók teljesen elszakadtak a korábbi évadok jól megszokott formulájától és minden második részben bedobtak nekünk egy-egy háttértörténetet a klónok múltjára vonatkozón, ami, ha nem az utolsó évadról lenne szó, még érdekes is lehetne, így viszont a kirakós darabok összerakása közben a szinte lényegtelen flashbackek folyamatosan megakasztották a jelenben zajló sztorit, illetve felborult a korábbiakban hihetetlenül jól kialakított egyensúly a szereplőkre fordított idő és a köztük zajló interakció tekintetében. Az évad első felében szinte izoláltan működtek egymástól a klóntestvérek, az internetes kommunikáció sem volt képes kiküszöbölni a fizikai jelenlét hiányát.

A másik változtatás, hogy Sarah helyett más vette a kezébe az irányítást, felülírva végre a “fuss és néha üss vissza” taktikát, ami láthatóan eddig sem bizonyult hatékonynak. Ezzel a húzással azonban nem csak a klónok, de a nézők is sokszor a sötétben tapogatóztak, hiszen eddig minden szál Sarah-nál futott össze.

A sorozat első felében túl kevés információt csepegtettek ahhoz, hogy valóban fenntartsák az érdeklődést.

Amíg a nyomozó csapat titokban tette a dolgát, mi ellátogathattunk dr Moreau szigetére, a patriarchális rendszer csúcsának helyszínére. Az első négy évadban egyik ellenség vagy szervezet felderítése és legyőzése után rögtön jött egy másik, a láthatatlan háló egyre csak bővült és senki sem tudta, hogy ki vagy kik vannak a végén, így az utolsó évad főgonosza szinte leegyszerűsítettnek, és, főként az évad vége felé, erőtlennek tűnt. A leegyszerűsítés egy másik vonulata, hogy ebben az évadban hihetetlen mennyiségű szereplőt tettek el láb alól, az idő hiányában valószínűleg ez bizonyult a legjobb döntésnek, bár egy közülük mindenképpen megkérdőjelezhető, annak ellenére, hogy elérték vele a kívánt hatást.

Az évad szerencsére pozitív meglepetéseket is tartogatott. Rachelnek hihetetlenül jó szálat írtak az utolsó évadra, minden egyes alkalommal ellopta a show-t, amikor képernyőre került, illetve a fináléhoz közeledve igencsak begyújtották a rakétákat, és ismét a székünkhöz szegeződve izgulhattunk a szereplőkért. A sorozat lelkületének megfelelően az utolsó részben egy nem szokásos lezárást láthattunk: nem volt harsány vagy hivalkodó, mellőzte a hatalmas fordulatokat és a legfontosabb, hogy

az írók hűek maradtak a karakterekhez, a gondolkodásuk és a viselkedésük nem vett 180 fokos fordulatot a történtek ellenére sem.



A Sötét árvák mind az öt évadon keresztül, konzisztensen kitartott fő üzenete mellett és megtartotta azokat az értékeket, melyekre a kezdetekben letette a voksát. Mindezt egy olyan erős női fókusszal fűszerezve, ami kevés sorozatban látható. A befejező évad ugyan nem volt hibátlan, az utolsó rész azonban egy olyan lezárást nyújtott, amitől többet egyetlen finálétól sem lehet elvárni.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .