Egy picit mindig nehéz véleményt alkotni egy meséről – már persze ha nem a Pixar féle gyermek-felnőtt csodákról van szó. Mert bár minden felnőttben ott él valahol a kisgyerek, bizony el kell fogadnunk, hogy ezek az alkotások elsősorban nem nekünk készülnek.
Mi, felnőttek, leginkább a kísérő szerepét kapjuk, s szerencsésebb esetben jól szórakozunk, ha pedig ez nem jön össze, akkor kibírjuk azt a másfél órát a gyerkőc kedvéért. A Balerina egy ízig-vérig francia mesefilm annak minden előnyével és hátrányával – s mint ilyen, egy picit ilyen is és olyan is. Élmény is a nagyobbaknak, meg nem is. No de ne rohanjunk ennyire előre.
Főhőseink Félicie és Victor, két árva. De ahol a sors elvett, oda ad is: hiába a nehéz háttér, főszereplőink ambiciózusak és elszántak. Félicie minden álma, hogy világhírű balerina legyen, míg a fiú egy igazi kis tudósjelölt. Nyakukba veszik hát a világot – megszöknek -, s meg sem állnak a beteljesült vágyak fővárosáig – Párizsig -, hogy ott aztán elérjék azt, amiről évekig csak ábrándoztak.
Az élet azonban nem habos torta, ezt már a jó Pelikán elvtárs is megtanulta, az élet nem nyújtja aranytálcán az eredményeket. Azokért nagyon keményen meg kell dolgozni, de ha nagyon akarjuk, akkor bármit elérhetünk.
Nagyjából ez lenne a Balerina fő tanulsága. Nem túlságosan eredeti, az már szent igaz.
Hogy ne érje szó a ház elejét, ez nem csupán a mondanivalóra igaz, hanem a film többi elemére is. Félicie és Victor karakterei a már jól ismert (gonoszan azt is mondhatnám, hogy klisés) gyermek főszereplők. A szeleburdi – de végül természetesen álmait elérő- lány, és a félénk, eszes, hősszerelmes fiú. Mielőtt még felháborodnátok, hogy elspoilerezem az egészet: az már az első percekben teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy itt csak egy befejezése lehet a páros történetének: boldog.
A kérdés csak az, hogy mit tartogat számunkra az odáig vezető út.
Nos, ha röviden és tömören akarok erre válaszolni, akkor azt mondhatom, hogy nagyjából azt, amit előzetesen elvárunk egy ilyen mesétől. Van persze fő gonosz, vannak akadályok, de a kitartás és a szorgalom mindig eredményre vezet. Mi felnőttek tudjuk, hogy ez azért nem ennyire fekete és fehér, de a gyerkőcöknek ez pont jó tanulság.
A megvalósítás pedig -ahogy mondtam is- franciásan bájos. Amit mindenképp érdemes kiemelnem, az Victor és az ő szerelme. Remekül eltalált karakter és remekül eltalált szerelmi szál. Nincs túltolva, nem életidegen, a fiú egész lénye, cselekedetei, jelenléte egyszerűen szívmelengető és szerethető. Őt leszámítva inkább csak korrekt iparosmunkának mondanám a Balerinát.
De ezzel az ég világon semmi baj nincsen. Amíg ugyanis egy mesét zokszó nélkül végig tudok ülni, s amíg a gyerkőcök (főképp a lányok) ragyogó arccal távoznak a teremből, addig azt sikerként kell elkönyvelni. Ezek alapján pedig a Balerina bizony egy siker.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!