A Dreamworks az elmúlt években (évtizedekben) bebizonyította, hogy az animációs filmek piaca bizony közel sem egyszereplős, s a Pixar mellett számtalan emlékezetes mozit szállítottak. Gondoljunk csak például az Így neveld a sárkányodat két részére, az Öt legendára, a Croodékra, a Kung Fu Panda mindegyikére, vagy épp a Shrekre. Impozáns lista, ráadásul mindegyik alaposan átgondolt, humorral erősen megfűszerezett, okos mondanivalókkal és tanulsággal teli mese volt.
Olyan mesék, amik egyaránt adtak valamit a kicsiknek és a nagyoknak. Pedig talán ez a legnehezebb akadály, ami egy animációs film készítésekor a készítők elé gördül. Aztán elkezdtek szállingózni a Bébi úr trailerei, anyagai, én pedig egy picit értetlenül álltam a koncepció előtt.
Jó-jó, értem én, de most ebből mégis mit szeretnének kihozni?
No de ugyanezt éreztem anno az Agymanók esetében is, aztán mekkorát csalódtam – pozitívan. Szóval nem engedtem a baljós hangoknak a fejemben. Majd a moziban meglátjuk mi a helyzet – gondoltam magamban.
Pedig ezúttal az előérzetemre kellett volna hallgatnom.
A helyzet meglehetősen felemás. Az emberek egyre kevésbé akarnak kisbabát, helyette inkább egy cukimuki kis kölyökkutyát választanak.
(tekintve, hogy itt vagyok bőven harminc fölött, és nálam is ez a helyzet, ez eddig még akár mellbevágóan pontos világképnek is tűnhet). A Bébi Rt. azonban nem hagyja annyiban (ők rendezik a bolygó gyerkőcellátását), és egy faramuci tervvel állnak elő. Elküldik Bébi urat egy kutyafarmot üzemeltető párhoz, és főhősünk tettre készen pattan ki a taxiból – nyakig öltönyben. Jó-jó, ne akadjunk fent apróságokon, de valahol itt kezdtem furcsán fészkelődni a székben.
Aztán szerencsére belép a történetbe a film messze legjobb karaktere: a bátyó, Tim, akivel a kezdeti nehézségek után tökéletes lesz az összhang, és a két lurkó együtt gyürkőzhet neki a közös ellenségnek. Itt sajnos megint túllép a film a ‘normalitás’ határain, persze… ez egy mese, nincsenek korlátok, de egy felnőtt néző akkor is érzi, ha valami nem stimmel. Nos itt ez sem stimmel: túl sok, túl elvont. Átestek a ló túloldalára, ráadásul teljesen feleslegesen.
Így fennáll az a fura és sajnálatos kettősség, hogy míg a történet és az egész film szerkezete jól érezhetően a kisebb korosztályt (6-10 évesek) célozza, addig az esszencia, a tempó és a humor inkább a felnőttek számára élvezetesek.
Emiatt azonban se a felnőttek, se a gyerkőcök nem tudják majd maradéktalanul élvezni a filmet – előbbieknek túl gyermeteg lesz a sztori, utóbbiaknak pedig túl felnőttesek a poénok.
Mindent összevetve azonban egy egyszeri szórakozásnak bőven megteszi, csupán ne állítsuk sorba a többi Dreamworks animációval (pláne ne a fent említettekkel), mert abból a Bébi úr nem jön ki jól. Ez most egy túlságosan kommersz, minden rétegnek megfelelni akaró -emiatt maradéktanaul egyiknek sem tudó- mese lett.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!