Sleepless (2017) – kritika

Na most az van, hogy ilyen aránylag ritkán van. Egy picit ugyanis külön kell szólnom azokhoz, akik látták a Nuit blanche-t, illetve azokhoz, akiknek kimaradt (márpedig biztos vagyok benne, hogy sokan vannak így, hisz nem egy túlságosan ismert alkotásról beszélünk).

Frédéric Jardin 2011-es filmje (nálunk Fehér éjszaka címen futott) ugyanis hordoz minden olyan tulajdonságot, amit egy igazán jó akció-thrillertől elvár az ember. Remekül megírt forgatókönyv, feszes párbeszédes, pattogós ritmus, következetes történések, némi eredetiség és rengeteg adrenalin. Vincent, a zsaru egy hihetetlen éjszakája némi családi drámával – egy film, amire még évek múltán is elégedetten tudok visszagondolni.

Nos a Sleepless ennek az amerikai remake-je (a Fehér éjszaka ugyebár francia), ahol szokás szerint -és sajnálatosan- jól hangzó nevekkel próbálják letolni a torkunkon azt a feldolgozást, aminek el sem kellett volna készülnie.

Nem, semmi bajom azzal, ha egy filmből remake készül. Azzal van bajom, amikor ezt a célt semmi más nem vezérli, csak és kizárólag a harácsolás. Ha nem teszünk hozzá az eredetihez, sőt, csak elveszünk belőle, akkor nyilván ez visszaköszön a végeredményen. Most sincs ez másként.

Mert persze Jamie Foxx és Michelle Monaghan simán van két akkora név, amire sokan beugranak a moziba. Velem sincs ez másként. És akkor most kell egy picit kettészakadnunk.

Ha nem láttad a Fehér éjszakát és néznél egy korrupt zsarus – elrabolt gyerekes, úristenhogymászokkiebből filmet és már megőrülsz, annyira nem találsz semmit és a közepessel is simán beéred, na akkor nézd meg a Sleepless-t. Előre szólok, hogy nincs benne semmi, ami legalább egy kicsit is egyedi lenne és ötletes, cserébe néhol ostoba és idegesítő, de összességében ki fogod bírni.

Ha láttad a Fehér éjszakát és igényes thriller/akció/film/akármi után kutatsz, akkor ez nem a te filmed. Egyszerűen egy gyenge középszer, egy remek film ostoba elamerikanizálása, de még azt is bénán csinálták meg, amit amúgy azért össze szoktak hozni.

Kínosan szükségtelen dialógusok, lassan belendülő cselekmény, feszültség nuku, egyedül Jamie Foxx miatt érdemes megnézni, de nagyon nagy rajongónak kell lenni ahhoz, hogy ettől elégedettséget érezzünk a film végén.

Nem, nem is húzom tovább, mert nincs miért és nincs miről beszélnem. Egy teljesen szükségtelen film ez, aminek akkor se lenne létjogosultsága, ha nem létezne az eredetije. Van pár jó pillanata, de annyi semmiképp, hogy azt mondhassam: ezt érdemes látnod.

[fb_button]