Nem tagadom, 2007 nem volt épp a legjobb év animációs filmek tekintetében, és nagyjából ez lehetett az oka annak, hogy a Vigyázz, kész, szörf (avagy a Surf’s Up) végül ott tudott lenni a 2008-as Oscar-díj átadáson, nyakában egy jelöléssel a legjobb animációs film kategóriában.
Na nehogy félre értsetek, szó sincs arról, hogy Cody kalandjait ne szerettem volna. Épp ellenkezőleg, meglepő módon remekül szórakoztam, sőt, azt is bátran le merem írni, hogy az első rész egyike azon meséknek, amik a kicsiket és a nagyokat is le tudja kötni.
Kellő mennyiségű és minőségű humorral elnevetgélnek rajta az őszülő halántékúak, miközben kedvességével és örök érvényű tanulságaival (mint amilyen például az, hogy nem, vagy nem csak az a győztes, aki elsőként szakítja át a célszalagot) a fiataloknak is egy remek élmény.
Sajnos azonban vannak olyan történetek -méghozzá szép számmal-, amiket egyszerűen csak békén kell(ene) hagyni. A Surf’s Up első része ugyan belopta magát a nézők szívébe, de annyira nem, hogy a bevételek indokolttá tegyék a folytatást (nagyjából 150 milliót hozott a konyhára, ami animációs film esetében épp a bukás elkerülésére elegendő). Legalábbis ami a rendes költségvetésű, mozis második etapot illeti, ugyanis bár 10 évet kellett várni, végül csak elkészítették a folytatást – bár ne tették volna.
Senkit ne tévesszen meg ugyanis a fennálló helyzet, bár idehaza a mozik műsorra tűzték, a tengerentúlon -és úgy alapvetően- ez egy direct-to-video film, aminek semmi keresnivalója a nagy vásznon. Nos ennek megfelelő minőséget és ötletességet tessék várni, akkor nem lesz hatalmas a csalódás.
Pár évvel később járunk, Cody ekkoriban fiatalokat tanít a szigeten. Aztán a békés mindennapokat egy csapásra borítja, hogy megérkezik azóta sikeres spanja, Pipi Joe és persze ettől Cody magába roskad. Ő is lehetne épp ilyen népszerű, ha annak idején máshogy dönt…
Az élet pedig felkínál egy második lehetőséget, hisz megérkezik a Nagy Ötös, akikhez csatlakozva megcsinálhatja a szerencséjét. Ehhez azonban nagy sok mindent -és mindenkit- fel kell adnia.
A történet tehát némi változtatást leszámítva ugyanaz próbál lenni, mint az elődben, a különbség leginkább annyi, hogy ami akkor működött, az most nagyon nem akar: sem a dokumentarista stílus, sem a humor, sem a karakterek nem állnak jól, ráadásul a tanulság sem változott, csupán annyit, hogy ezúttal szemtelenül szájbarágós az egész, amin se nevetni, se meghatódni nem igazán lehet.
Innentől kezdve pedig túlságosan túlmagyarázni sem érdemes: a Vigyázz, kész, szörf! 2. egy pillanatig sem próbál meg többnek látszani annál, ami: egy egyszerű rókabőrnél, amit azért húztak le, hogy az első rész rajongóiról leakasszanak egy kis pénzt és a névvel eladják újra, ugyanazt.
Szomorú, hogy ez egy bevett üzleti stratégia, de úgy látszik, hogy működik, hisz számtalanszor alkalmazzák. Lélek, elképzelés, alkotás az nem igazán van mögötte, így ajánlani sem lehet – tulajdonképp senkinek, azoknak pedig főleg, akik az elsőt szerették.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!