A több száz évvel ezelőtti francia meséből többször adaptált mű az idők során újabb és újabb köntösbe öltözött. Az első film 1946-ban készült, majd 1984-ben több évados sorozatot is készítettek belőle.
Ezt követte 1991-ben az azóta már legendássá vált klasszikus Disney mese, ami sokak számára egy felejthetetlen szerelmi történet. 2014-ben is volt egy próbálkozás filmes berkeken belül (csakhogy a legfontosabb állomásokat említsük) amiben Vincent Cassel is feltűnt, bár nem vésődött be annyira az emberek emlékezetébe ez a próbálkozás.
A műfaj abszolút nem tartozik a kedvenceim közé és emiatt objektíven, érzelmek nélkül tudtam vizsgálni, miközben néztem.
Az elején szeretnék letisztázni egy, a legtöbbek számára fontos kérdést, miszerint mennyire hasonlít ez a történet a 91′-es Disney mesére.
Aki ugyanis nem tud a gyerekkori emlékektől elszakadni (vagy nem akar) és a mesével kívánja párhuzamba hozni, az biztosan nagyot fog csalódni. Nem szeretnék a történetbe túlságosan belemenni, mert a legtöbben ismerjük a mesét.
Alapvetően ez a film is követi az eredeti Disney alkotást, de hoztak be új szálakat is, amivel kicsit próbálták színesíteni a sztorit.
Ha gyermeki nyitottsággal és kíváncsisággal nézzük a filmet, akkor egy mesés történet tárul elénk, tagadhatatlanul elképesztő látványvilággal.
Belle szerepében, a Harry Potterből világhírűvé vált színésznő, Emma Watson a szépséget hívatott alakítani. Kislányos bájával és nem túl lehengerlő színészi játékával, illetve csinos “Disney”-s ruháival próbál maradandót nyújtani a mese legújabb változatában. A szörny alakja a film előrehaladtával teljesen megszeretteti magát a nézővel, ám a végén mikor lehull a lepel a fenevadról, rájövünk, hogy választhattak volna markánsabb színészt is a herceg szerepére.
Gaston szerepében Luke Evans (Az ismeretlen Drakula) volt és egyedül csak ő mutatott be egy kis színészi játékot az egész filmben, bár alakja kissé mulyábbra sikerült a meséhez képest.
Főszereplőkön kívül több ismert arc is feltűnik, mint például Ewan McGregor (Lumière), illetve Emma Thompson (Mrs. Potts).
A film alatt az éneklős műfaj kedvelőinek kedvezve számos zenés blokk is található, jóval több (!), mint a mesében.
Ennek hozadékaként sajnos sokszor értelmetlen énekek töltötték ki az időt. A humor szerencsére ezúttal is rendben van, hiszen a filmben helyet kapott több vicces szituáció is.
Az eredeti történethez képest , ahogy fentebb is említettem, pár új mellékszál is bekerült. Ezek ugyan elfértek, de pluszt nem adtak, ami összességében azt sugallta, hogy ezekkel a pluszokkal próbálják a sztorit hosszabbá tenni. Ez mondjuk sikerült, de nem volt rá szükség.
Ami nagyon kiemelkedő volt az a látvány. A mai technika lehetővé teszi, hogy abszolút élethű és pompás látvány táruljon elénk, ez hibátlanul meg is oldották. Az egész egyszerre színes, impozáns és lenyűgöző.
Összegezve a meséből adaptált film a hatását tekintve elmarad a várva várt mozis élménytől. Amennyiben mindentől elvonatkoztatva nézzük, akkor élvezhetőbb is lehetne, de a szépség és a szörny szerelmének bemutatása nem jött át kellőképpen, ellentétben a felejthetetlen ’91-es Disney mesével.
[fb_button]
Nem értek egyet a leírtakkal. Az új szálak, amiket belevittek, sokkal színesebbé teszi a sztorit. Imádtam a mesét, a mai napig az egyik kedvenc Disney rajzfilmem, de azt kell, hogy mondjam, aki eredeti nyelven nézi meg ezt, nem a borzalmas magyar szinkronhangokkal, annak ez a film tökéletesen átfogja adni a mese hangulatát. Nekem még talán jobban is tetszett, mint a ’91-es változat. Tökéletes, nálam 10/10-es film volt
Ahhoz képest már 710 millió dolláros bevételnél tart. Akkor vajon hol tartana, ha megfelelő lenne a mozis élmény?