10 éve még azt tapasztaltuk, hogy ha készült egy magyar film, akkor sírva menekültünk tőle, mert minden esélyünk megvolt rá, hogy borzalmas lesz. Ellenben az elmúlt 2-3 évben egyre több kifejezetten színvonalas film készül el itthon, ráadásul ezekből nem egy igen szép karriert fut be nemzetközi tekintetben is.
Igen, ki lehet jelenteni, hogy most már bátran lehet jegyet váltani magyar filmre, mert nagy az esélye, hogy nem egy Assassin’s Creed szintű agypusztító celluloid hulladékot kapunk a pénzünkért, hanem egy igényes, szórakoztató mozit. A Szürke senkiknek az a legnagyobb hibája, hogy a TV-re készült, mert azt kell hogy mondjam, van egy kifejezetten tökös háborús filmünk, ami bőven elfért volna moziban.
A Szürke senkik sztorija lényegében egy mondat: egy csapat – a Monarchia seregében szolgáló – katona az első világháború utolsó évében, olasz (ellenséges) földön igyekszik felderíteni egy kommunikációs állomást.
Zseniális, imádom, amikor tömören meg lehet fogalmazni, hogy mi a film sztorija, de a jobban belemenvén a részletekbe sokkal többet találunk egyetlen mondatnál. Kezdjük azzal, hogy nem sokat húzzák a néző agyát: már a nyitó jelentben megkapjuk, hogy a főszereplőnek mi a motivációja, miért lépett be a seregbe, és a következő jelenetben már azt látjuk, hogy a csapat épp egy folyóból mászik ki.
A csapat dinamika nagyon jól működik, és pontosan látható, hogy a tagok hogy állnak egymáshoz, kik ismerik egymást régebb óta, kik az újak. Mivel egy erdőben haladnak a cél felé, ezért sok látványos háborús képet nem kapunk, de az atmoszférára nem lesz panaszunk. Messziről csata hallatszik, néha robbanások rázzák meg a levegőt.
A képi megvalósítás csodálatos, hisz remekül illik a film hangulatához (és a címéhez) a szürkeség.
Hogy ne csak a szürke erdőt nézzük folyamatosan néha kapunk pár nagy totált a tájról, ami kicsit színesíti a filmet. Az operatőr profi munkát végzett, meg kell hagyni, hogy egy hollywoodi háborús blockbusterben is pontosan így használták volna a kamerát. A harc jelenteknél sok közeli van, de amikor csak mennek előre, vagy épp megpihennek, akkor a kamera sem mozog nagyon.
A film legnagyobb erőssége a forgatókönyv, mert látszik, hogy az író alaposan utánajárt annak, hogy milyen volt katonának lenni az első világháborúban. Mik foglalkoztatták a katonákat, mik voltak a félelmeik. Továbbá betekintést is nyújt, méghozzá hogy körülbelül milyen volt az akkori magyar társadalom. A legfontosabb, hogy tudunk azonosulni a szereplőkkel, akiket tehetséges színészek játszanak. Érezzük, hogy mi mozgatja őket, ismerjük a vágyaikat, és nem két dimenziós fekete-fehér karakterek, hanem mélységében ábrázolt személyiségek.
A magyar filmgyártás ráállt egy helyes útra, aminek egy ékes példája a Szürke senkik. Egy remek háborús film, amit nem kell szégyellnünk, mert a nagy költségvetésű mozikkal szemben is megállja a helyét. Bátran ajánlom megtekintésre, mert hogy őszinte legyek, csak egy nagy hibája van: mégpedig, hogy fájdalmasan rövid, mindössze csak egy óra a játékidő.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!