Legendás állatok és megfigyelésük (2016) – kritika




Valahogy úgy gondoltam, hogy hosszú bejegyzéseket írok a Harry Potter sikertörténetről, de végül rájöttem, hogy jó eséllyel teljesen feleslegesen tenném, hiszen alig akadhat olyan olvasó, aki valamilyen formában ne találkozott volna Rowling világsikert elért sorozatával. Olyan szempontból (is) mindenképpen különleges sorozatról van szó, hogy a könyvek mellett a filmek is elvarázsolták a nézőközönséget, mindegyik rész közel kifogástalanra sikerült és 10 éven keresztül meghatározták sok millió ember mozizását.

Mert biztos van olyan, aki nem szerette Harry kalandjait, de én még egy ilyen nézővel sem találkoztam, és én is azok közé tartoztam, akik tűkön ülve várták a következő epizódot – no és valami egy kicsit meghalt bennem 2011-ben a Halál Ereklyéi második részének végén. Egy korszak lezárult, egy nagyon hosszú, rettentően összetett és jól felépített kaland véget ért. Valahogy azonban mindig is sejtettem, hogy bár ennek itt vége, nem kell örökre elköszönnöm a Rowling által megálmodott világtól. S lám, igazam lett, noha nem sokan fogadtak volna az ellenkezőjére. A nyolc Harry Potter film ugyanis közel 8 milliárd dollárt termelt – kell ragoznom, hogy ha másért nem is, de anyagi megfontolásból mindenképp folytatni kellett a varázslatot?

Méghozzá nem is elaprózva, puhatolózva, hanem egyből belevágva a lecsóba. A Legendás állatok és megfigyelésük ugyanis öt részletben kerül majd a mozikba (és már hallani is a pénzcsörgést), ennek természetesen megvannak a maga előnyei és hátrányai. No de először lássuk nagy vonalakban, hogy miről is van szó.

1926-ban járunk, a Harry Potter korszak előtt jó nyolc évtizeddel. Főhősünk ezúttal Göthe Salmander (Eddie Redmayne), aki Angliából érkezik a csodálatos New York-ba, egy bőrönddel, ami nem akármilyen titkokat rejt. Az ugyanis élre vasalt ingek helyett mágikus állatokat rejt, a kalamajka pedig innen már sejthető.

Egy balul elsült bőröndcserét követően egy mugli – avagy magnix, ahogy errefelé nevezik- elviszi a táskát, a lények pedig elszabadulnak, s persze alaposan átrendezik New York látképét. Azonban ez csak a probléma egy kicsi szelete, valami más is ólálkodik a városban, ami sokkal nagyobb veszélyt jelent, arról nem is beszélve, hogy a varázslók világának lebukása bármelyik pillanatban bekövetkezhet…

A kalandos alaptörténet tehát adott, a többit pedig már nem volt nehéz összerakniuk. Szerencsére sikerült megnyerni Yates-t és ha valaki, akkor ő tudja hogy kell felépíteni ezt a világot. E mellé természetesen páratlan látvány társul, izgalmas történésekkel és remek hangulattal. Összességében tehát elmondhatom, hogy egy nagyon jó filmet láttam. Tényleg nagyon jót, amit azonban nem érdemes és nem is szabad a Potter szériához hasonlítgatni.

Felmerül a kérdés, hogy akiknél esetleg a kultikus sorozat kimaradt, az nyugodtan beülhet-e a moziba: nos igen, nyugodtan. Nem szükséges varázsló-előélet az élvezethez. A másik ami felbukkan, az mégiscsak a “na de egy Potterhez képest milyen lett?”


Jó. Tényleg jó. Az egyetlen hibája -és ez ugyan nem hiba, mégis muszáj róla beszélnem- az az, hogy itt nagyon öt részre van tervezve minden. A karaterekről még nagyon kevés derül ki, a történet alig halad, az első film gyönyörűen eljátszik az állatokkal és a látvánnyal, de nagyjából ennyi. Önmagában a Bölcsek köve mint első rész ennél sokkal összetettebb film volt. Ez inkább olyan, mint egy pilot, ami után azonnal néznénk a másodikat – és nem csak azért, mert annyira jó volt, hanem mert valahogy ez csak egy indításnyi adag. Na ilyen a Legendás állatok és megfigyelésük.

Értékelés:

[fb_button]

5
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
4 Comment threads
1 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
pacmanHessteg_trolotrollolololroanokeshazam Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

shazam
Vendég
shazam

én csak azt sajnáltam a moziban hogy mikor vége lett a filmnek nem jött oda egy varázsló sem, mert legalább kitörölte volna az emlékeimből ezt a filmélményt, remélem soha többé nem élem át még egyszer . 10/1 .

roanoke
Vendég
roanoke

Úgy érzem az öt rész kicsit túlzás, talán ha ezt a részt úgy fejezték volna be, hogy várjuk a következőt még jó is lenne…

trollololol
Vendég
trollololol

Úgy látom ez a film csak a kritika írójának tetszett,mivel eddig akárhány ismerősöm megnézte egy hangúan azt mondták hogy pocsék 🙂 Függetlenül attól, hogy Harry Potter rajongó volt az illető vagy sem.

pacman
Vendég
pacman

hogy is fogalmazzak… látványos semmi? igen. valami ilyesmi. tökéletesen kihagyható, inkább sört vettem volna a mozijegy árán.