Wonder Woman (2017) – kritika

A 70-es években 3 évadot megélt Wonder Woman sorozat után rejtély, hogy miért kellett kb. 40 évet várni arra, hogy egy korrekt, önálló mozifilm szülessen a már több, mint 75 éve a DC Comics  képregény univerzumának legjelentősebb női karakteréből. Végre eljött az idő!




Wonder Women születésekor a hölgyek státusza  a társadalmi pozíciókban nem volt túl magas, érthető hát, hogy a korai időkben hogyan válhatott egy népszerű, feminista szimbólummá.

A történet szerint Themyscira szigetén vagyunk, egy emberek elöl elrejtett helyen, ahol kizárólag harcos amazonok élnek. Köztük nevelkedik Zeusz és Hippolüté lánya, Diana (Gal Gadot), akit a sors nem egyszerű harcosnak szánt. Az első világháború idején egy angol kém, Steve Trevors (Chris Pine) gépe egy majdnem balul elsült küldetés után lezuhan ezen a szigeten.

Diana menti meg, és miután kikérdezik, hogy ki ő, és honnan jött, elmondja, milyen szörnyűségek folynak a világban. A lány, aki eddig tudatlanságban élt, elzárva a külvilágtól, elhatározza, hogy Steve-vel tart és segít az embereken. A szörnyű dolgokat az anyjától hallott történetek alapján Árésznak tulajdonítja, küldetése célja megállítani őt, így vetve véget a háborúnak.

Gal Gadot korábban már feltűnt a Batman v Superman-ben Diana hercegnőként. Az izraeli származású szépségkirálynő és színésznő hosszú hónapokat töltött edzéssel és küzdősportokkal, hogy méltóképpen felkészülhessen a szerepére. A hölgy egyébként az Izraeli Védelmi Erőknél is szolgált korábban.

Tökéletes választás volt az elvileg feminista példaképként funkcionáló szuperhősnő szerepére.

Gyönyörű kisugárzása mellett lenge ruházata és a kezében lévő lasszó csak még jobban ráerősít megjelenésére. Karaktere abszolút maga mögé utasítja a DC Macskanőjét, vagy akár a konkurens Marvel Elektráját. A színésznő tehát kis túlzással egymagában is elviszi a hátán a filmet, azonban Chris Pine-nal kiegészülve alkotnak igazán remek párost.

A Diana tudatlanságából adódó vicces párbeszédek enyhítik a DC filmekre jellemző sötét, baljós hangulatot, ami a korábbi filmekhez képest hatalmas előrelépés, hiszen erre már rég’ szükség lett volna. A film vége felé azonban ,,helyreáll a rend”, és a szokásos DC-feeling uralkodik el.

Változásként említhető talán még a letisztultabb, érthetőbb történetvezetés, pedig viszonylag komplex sztoriról van szó. A történet jól felépített, és élvezhető tempóban halad a célja felé, érdekes társadalmi problémák merülnek fel, mind a főszereplő páros párbeszédei során, mind pedig a mellékszereplők kapcsán. Így többek között a házasság problémája, a férfi nem fontossága, az emberi önzőség, kegyetlenség, és a legfontosabb, hogy miért egy maréknyi ember dönt milliók sorsáról egy eldugott szobában üldögélve, miközben kint ezrek halnak meg naponta. A háború mocskát is meglepően reálisan mutatja be a film, a hangok pedig csak ráerősítenek ezekre a komor időkre.

Themiscyra szigete maga az álomvilág, melyből fel kell ébrednie Diana-nak, hogy tényleg felnőhessen. Hogy valóban hőssé válhasson, meg kell értenie, hogyan működik a valóság, ami eddig rejtve volt előle.

A játékidő feléig inkább tűnik már kalandfilmnek, de aztán a fantasy és kaland optimális arányban keveredik. Ugyanakkor nem vérbő fantasyt kapunk, sokkal inkább egy low-fantasyval van dolgunk, ami persze nem baj, jól ötvöződik a történelmi korszak a görög mítosszal és a szuperhős-sztorival.

A látványvilág nagyszerű, tele van szépen koreografált, jó ritmusban vágott harcjelenetekkel, melyek nyilván hatásvadászok, de teljesen jól működnek, így ebben a műfajban ez abszolút elfogadott.

Negatívumként azt lehetne felveti, hogy a film vége felé egy kicsit már fárasztóak lehetnek a fantasykre jellemző klisék, így például az erősen teátrális párbeszéd a végső összecsapás során, a slow-motion és lángok kíséretében sétáló szuperhős, a sokszor látott-hallott bosszúvágy, vagy éppen a származással kapcsolatos titkok.



Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a DC zuhanórepülését Patty Jenkins rendezőnő jelenlegi filmje sikeresen megállította. Wonder Women bebizonyította, hogy férfi hősök mellett a világnak igenis szüksége van női hősökre is, még ha eddig igencsak háttérbe is szorultak.

Reszkess, Marvel, a ti hősnőitek hol vannak?

Értékelés:

[fb_button]

14
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
5 Comment threads
9 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
9 Comment authors
Tibor Botharielaparton#HesstegTrednarVagabundusz Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Zsolt Megyei
Vendég
Zsolt Megyei

már az első trailer megjelenésekor tudtam,hogy ez tarolni fog.nagyon megvett és az a zene óriási hozzá.

Dávid Burkus
Vendég
Dávid Burkus

Azért a “DC zuhanórepülése” kicsit erős.. 😀 A Superman és a Dawn of Justice óriási bevétellel futott és a rendezői verzió után remek visszajelzéseket kapott a közönségétől. Szerencsére nem a kritikusoknak gyártják a filmeket.

shazam
Vendég
shazam

Semmi baj sincs a DC filmekkel és nem is volt eddig sem, viszont ha én filmkritikus lennék és egyszer csak bekopogtatnának a Marvel-től hogy itt van 100 ezer dollár csak írjak negatív kritikát egy dc filmről simán megtenném, mint ahogy azt pontosan így meg is teszik amerikában, sokan valami csipkerózsika álomvilágban élnek a filmkritikákkal kapcsolatban, ez a gyerekes naivitás már már megmosolyogtató. xD

arielaparton
Vendég
arielaparton

Az egyetlen DC film, amit élvezni fogok És nem azért mert nő vagyok. Imádtam gyerekként a DC meséket, nagyon jók voltak, de ezek a mostaniak, mind annyira borús és szürke és már bocsánat, de unalmas. A CW-s sorozatok nagyon jók The Flash, Supergirl, Arrow stb, szerintem tőlük kellene a filmeseknek ihletet meríteniük az elkövetkezendő filmekhez. Addig is hű maradok a Marvelhez, mert a szívem hozzájuk húz. De nagyon várom, hogy lássam már a Wonder Woman-t a mozikban 🙂

Tibor Both
Vendég
Tibor Both

Szándékosan nem olvastam kritikát, amíg meg nem néztem, ez tegnap végre sikerült! 🙂 Bár féltem tőle, hogy milyen lesz, mivel a győri cinemában már csak a legkisebb teremben játszák 2D-ben, de kellemesen csalódtam! (Y) Párom a vége felé tényleg kezdte unni (egyre gyakrabban hallottam, hogy “Húzzák, mint a …!!” 😀 😀 ), de azért összességében jó kis film volt! Gal Gadot-ra pedig sztem megérte várni!! 😉