Verdák 3. (2017) – kritika

Talán minden filmszerető ember szívében van egy kis hely, amit a Pixar meséknek tartogat. A rengeteg film közül mindenkinek megvan a maga kedvence, a régi klasszikusoktól (Toy Story, Szörny RT., Némó nyomában), az újabb kalandokig (Fel!, Merida).




Ám van egy meséjük, amely eléggé megosztó az emberek körében, ez pedig a Verdák széria.

Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy szinte minden gyerek odavan McQueen-ért, vagy épp Matukáért, ugyanakkor sokan nem kedvelik magát az atmoszférát, mert Pixar mércéhez képest gyengének találják.

Az első rész, mely 2006-ban látott napvilágot, egy kiszámítható, de aranyos, kedves és tanulságos mese volt, ráadásul rengeteg bevételt hozott, így nem is volt kérdés, hogy folytatják a történetet. A második epizód azonban talán a Pixar leggyengébb alkotása. Egy gagyi James Bond paródiánál sokkal többet is kihozhattak volna a készítők, ráadásul a főszerepbe inkább Matuka került, mintsem Villám.

Ez azonban csak egy dolog, hisz úgy alakult, hogy még több bevételt hozott a konyhára a második rész, mint az első.

A Pixar-nak tehát adott volt a folytatás, a kérdés csak az volt, hogy milyen irányba terelik a történet harmadik felvonását. Az első Teaser-ek nagyon meglepőek voltak. Eléggé sötét és rideg hangulatot adtak a mesének, ám korántsem lett ennyire horror story a Verdák 3.

A történet kezdése eléggé hasonlít az első részhez. McQueen talán elérte a csúcsformáját, sorra nyeri meg a versenyeket. Ám úgy tűnik lassan eljár felette az idő fogaskereke. Ugyanis a régi versenyzőket egy teljesen új versenyautó széria cseréli le, melyek sokkal dinamikusabbak, gyorsabbak és fejlett technikai adottságuk miatt mindenben jobbak.

McQueen pedig elbukik egyre több és több versenyt. Majd egy hatalmas karambol miatt elveszít egy szezont és úgy tűnik vissza kell vonulnia. Mindenki kedvenc piros autója így döntés elé kényszerül: elfogadja, hogy ideje lassan lejár, vagy küzd a végsőkig, hogy az új szezonban újra helyt tudjon állni a modernebb autók mellett.

Szóval az van, hogy a Verdák 3 egy korrekt iparosmunka és szórakoztató mese, de semmi több.

A film rengeteg gondolatot akar közölni a győzni akarásról, a megfelelési kényszerről. Arról hogy a változás állandó, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell, és aki magasra teszi a lécet, nagyobbat is bukhat. A válaszokat pedig nem tolják az arcunkba, hanem szépen, a cselekmények történése közben rádöbben a film minden gondolatára az ember.

Talán van pár olyan is, mely a kicsiknek még nem egészen feldolgozható, de nekik is sok tanulságot tartalmaz a mese – pont mint az első rész. Rengeteg flashbacket kapunk a dokiról, versenyeiről és McQueen emlékeiről. Szép párhuzamot vonva ezzel arra, hogy főszereplőnk is olyan sorsa jut majd mint a doki.

Elsőre talán furcsa, de egyetlen egy szereplő, se következmény, sőt még utalás sincs a második részből.

Mintha a Pixar is érezte volna, hogy egy teljesen felesleges szál volt az, amit ott elsütöttek. Tulajdonképpen ezt lehetne mondani a második résznek, mert annak tökéletes. A látványra, mint mindig, most sem lehet panasz: egyszerűen fenomenális amit a Pixar-nál művelnek: művészi tájképek, montázsok és lehengerlő részletesség jellemzi az egész mozit. Talán zenei téren van egy kis hanyatlás, én legalábbis hiányoltam a régi fülbemászó dallamokat, melyek az első részben voltak.



Összességében egy teljesen elfogadható folytatás/befejezés (?) lett a Verdák 3. Nem dönget kapukat, de szórakoztató, kedves, aranyos, néhol vicces és még Matuka is kevesebbet szerepel benne. Akik szeretik a Pixar meséket vagy csak egy kis családi mozira vágynak, nem fognak csalódni.

Értékelés:

[fb_button]

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
Joe Jonson Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Joe Jonson
Vendég
Joe Jonson

Az első rész nagyon tetszett. Vicces, megható, csodálatos, részletes képek. Egyetlen bajom ez utóbbival, hogy a kevesebb több lett volna. Oké, hogy a szereplők autók és az egész világ ehhez lett kialakítva, de hogy a sziklák, a felhők és a poros ablaküvegen korzózó legyek is autó alakúak, az nekem már sok volt. Az a gyönyörű vadnyugati táj, a 66-os út környéke önmagában is elég csodálatos, felesleges megpróbálni űberelni. De ezt leszámítva jó kis film volt. Nekem a második rész is bejött. Poénos, bár persze gyengébb, mint az eredeti, de azért szerethető. A trailer alapján egy ütős kis haramadik részt hoztak… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>