A majmok bolygója: Háború (2017) – kritika

Nem árulok zsákbamacskát: nem vagyok nagy rajongója a Majmok bolygója franchise-nak. Se az 1968 és 1973 közötti 5 epizódot, se a 2001-es remake-et nem kedvelem különösebben. Így volt ez már gyerekkoromban (már ami a régieket illeti) és így van ez most is.




Aztán 2011-ben nagyot fordult a világ. Jött Rupert Wyatt, no meg James Franco, és Caesar átformálta bennem a történet iránti érzelmeket. Jó, persze ez egy előzménysorozat, alapjaiban más, mint a többi film, de ez csak egy dolog. A majmok bolygója: Lázadás-ban megvolt minden, amit egy nagybetűs Mozifilmtől csak várni lehet: látvány, történet, feszültség, színészi alakítások, kifogástalan CGI.

És egy zseniális Andy Serkis, akinél már-már megbocsáthatatlan, hogy még egyszer sem nyerte el az aranyszobrocskát.

Ezzel pedig új időszámítás kezdődött, egy új trilógia bontogatta szárnyait. Ráadásul nem csupán előzményfilmnek volt elsőosztályú a Lázadás, hanem önmagában, mindentől elvonatkoztatva is az év egyik legjobbja lett 2011-ben.

Ráadásul a 93 milliós büdzsére közel félmilliárd dolláros bevétellel válaszolt a piac, így a folytatás nem volt kérdés.

S 2014-ben meg is kaptuk A majmok bolygója: Forradalom című második részt, ahol már Matt Reeves ült a rendezői székben, s bár a stíluson érződött a rendezőcsere, méltó folytatás volt (nem kertelek, számomra a Lázadás a legjobb epizód a három film közül), jóval drámaibb hangvétellel. Reeves pedig a The Batman előtt még gyorsan lezárta a történetet, a Háború pedig jött, látott és tarolt.

Tarolt, mert bármilyen szőrös szívűen is állok hozzá, tagadhatatlan, hogy a trilógia befejező része nem sok kívánnivalót hagy maga után. Abból a szempontból egy icipicit csalódás, hogy a Lázadás után én egy akcióorientáltabb szériát képzeltem el (és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül), ezzel szemben itt már egyértelműen a drámán, a társadalomkritikán és a mélyebb mondanivalókon van a hangsúly.

Persze a háború sem marad el – de nem ez a szíve-lelke a mozinak.

Caesar -és a népe- drámája az, ami ezúttal már teljes egészében a középpont, s mit mondhatnék? A megvalósítás zseniális. A dolog egyetlen rákfenéje az a játékidő: bő 140 perc, ami ahhoz túl sok, hogy a feszültséget (és ezzel együtt az érdeklődésünket) minden egyes pillanatban fenntartsa. Néha bizony kizökkenünk, egyszer-egyszer nagyot veszít a lendület, de ezen kívül nem tudnék rosszat mondani a Háborúra.

Ugyanis nem csupán Caesar, és az ő személyes drámája lett tökéletes, de az Ezredes személyében (akit a zseniális Woody Harrelson alakít) évek óta nem látott főgonoszt kapunk. Olyat, ahol nem csak az alakítás, de a motiváció is rendben. Ritka filmtörténeti pillanat ez, amit érdemes nagy vásznon megtekinteni.

Az azonban biztos, hogy aki egy pörgős, ízig-vérig akciófilmre felkészülve ül be a moziba, az csalódni fog. De csak az elvárásai és nem a film miatt.



A majmok bolygója előzménysorozat lezárult – méltó módon, ezért pedig hálásak lehetünk. Ezzel pedig bérelt helye van a legjobb prequel-ek listáján, sőt, (számomra legalábbis) ez a három film messze felülmúlta az eredeti sorozat mindegyik darabját.

Értékelés:

[fb_button]

11
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
7 Comment threads
4 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
10 Comment authors
WC zárNyersikeSzeleczki ZitaHegyi Tamás#Hessteg Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Katalin Rajos
Vendég
Katalin Rajos

Teljesen egyetértek ,számomra kiváló alkotás lett:)

kobretti88
Vendég
kobretti88

Kiváló film, de az eredeti 1968-as klasszikust nem múlja felül.

Hunor Hallai
Vendég
Hunor Hallai

Már miért lenne az ezredes fő gonosz? Én végig neki szurkoltam, ahogy az előző részekben is az embereknek

István Fehér
Vendég
István Fehér

Elhiszem, hogy nem “kedveled különösebben” a franchise-t (ahogy a bevezetőben két mondatban kétszer is leírtad ugyanazokkal a szavakkal), de ha kritikát írsz, azért ismerni nem árt a sorozatot. Az új trilógia egyáltalán nem előzményfilmekből áll, ahogy legalább négyszer kihangsúlyozod. A 68-as klasszikus film és a 70-es évek elején készült négy folytatás ugyanezt a történeti szálat járja körül, az egyik fő különbség, hogy akkor a korszellemnek megfelelően a nukleáris háború, míg az új filmekben a járvány tizedeli meg az emberiséget. A Lázadás reboot, vagyis újraindítás, újragondolás volt. Ha Te előzményfilmeknek gondolod az új trilógiát, akkor a régi filmek közül nagy eséllyel… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Hegyi Tamás
Vendég
Hegyi Tamás

Úgy látom nem passzol az ízlésem az ide írogatókkal. Én személy szerint a háborút, amiért hajlandó voltam még a moziba is beülni egy teljesen logikátlan, vontatott, unalmas életszerűtlen jelenetekkel tarkított blődli hülyeségnek tartom. A három rész közül egyértelműen ez a leggyengébb.

Szeleczki Zita
Vendég
Szeleczki Zita

Pont most jöttünk ki a moziból. Majdnem eret vágtam magamon. Ennyire unalmas,vontatott filmet már régen nem láttam! Tehát nagyon is egyetértek az előttem hozzászólóval!

WC zár
Vendég
WC zár

Nem volt rossz film, csak sokszor láttam már. Schindler listája, Exodus, menekülés a győzelembe. Majmokkal talán mindenki befogadja a mondanivalót, de nekem már lerágott csont, és unalmas.