Everybody’s Gone to the Rapture teszt




Nehéz lesz szavakba önteni azt az élményt, amit a Everybody’s Gone to the Rapture adott és ennek nem csupán egy oka van. Könnyű véleményt formálni egy kalandjátékról, még könnyebb elmondani, hogy egy rádiójáték a kedvünkre való volt-e, azonban a The Chinise Room terméke valami különleges, valami semmihez sem hasonlítható. Valami, ami igazán megosztó.

Valamikor a nyolcvanas évek környékén járunk, egy nem létező angliai faluba érkezünk meg. Az első és legfurcsább, ami szembeötlik, hogy a lakók eltűntek: a település teljesen kihalt. Valami történt. A közelben dolgozó tudósok fényt derítenek valamire, ami hatással volt az emberekre: szép lassan, napról napra itta be magát a félelem a bőrük alá, mígnem teljesen eluralkodott a világvége hangulat. Mostanra pedig köddé váltak. Mi történhetett?

Ez az a kérdés, amire a játék során keresni fogjuk a választ, s bár az alapfelállás roppant mód ígéretes, abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem azt kapja majd, amire elsőre gondolt volna (kivéve, ha találkoztunk már a stúdió másik játékával a múltban).

Ez a program, ugyanis bár első pillantásra egy kalandjátéknak tűnik, nem az. Vagyis nem úgy az, ahogy ezt eddig megszokhattuk.

Az Everybody’s Gone to the Rapture egy bemutató. Egy történetmesélés, egy rádiójáték. Nekünk, játékosoknak, nincs ráhatásunk a történet alakulására, nincs szükség rejtvények megoldására, nem jönnek agyas puzzle elemek, ügyességi feladatok. Dolgunk kimerül abban, hogy kinyitogatunk ajtókat, és hogy a lebegő fényeket figyeljük – a fényeket, amik a falucskában elhangzott párbeszédeket, történéseket elevenítik fel, mi pedig így nyerhetünk bepillantást abba, hogy mi is történt valójában.

Igen, jól látjátok, nem csalás, nem ámítás: az Everybody’s Gone to the Rapture szigorúan véve nem egy játék, inkább egy vizuális élmény, ami a szemeink mellett a füleinkre is erősen hatással van. Itt jön ugyanis a dicséret: nem csak a CryEngine vetít elénk káprázatos látványt, de a párbeszédek is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy villámgyorsan beleéljük magunkat a történetbe, mindezt pedig meseszép zenei betétettek tették még inkább hangsúlyossá: a hangulatra egy árva panaszunk sem lehet.

F74C54A9-376E-4602-AB20A7BA6C0F85ECEnnél többet pedig nem nagyon tudok, de legfőképpen nem nagyon akarok elmondani. Ha valaki túl tudja magát tenni azon, hogy egy játékkal nem kell játszania, mert az megtörténik a szemei előtt, az egy hatalmas élménnyel lesz gazdagabb – a történet ugyanis csillagos ötös. Ha viszont egy játéktól azt várjuk, hogy azzal játszani lehessen, akkor könnyen lehet, hogy szitkozódás és csalódás lesz a vége.



Összességében azonban egy dicséretes műfajújító próbálkozás, ahol a háttér kidolgozottsága minden bosszúságért kárpótol. Egy igazi különlegesség, ami üdítően hat a játékok közt.
[fb_button]

2 hozzászólás

  1. Cry Engine. A játék Crytec-es

    Reply
    • Köszi, javítva (de a játéknak semmi köze a Crytekhez)

      Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .