Dunkirk (2017) – kritika

Az ember egy kicsit mindig félve írja le, ha rajong valami (vagy valaki) túl mainstream-ért, mert úgyis csak azt kapja vissza, hogy a szóban forgó alany csupán túlhypeolt, mi pedig divatból szeretjük annyira, követve a tömeg által diktált irányt.




Nos, ha így járok, ha nem, férfiasan bevallom: én bizony rajongok Nolan munkásságáért. Noha a Csillagok között első megtekintésre egy picit túlságosan mézesmázosnak hatott, azóta már vagy egy tucatszor újranéztem és egyre inkább a saját sötét jövőképünket látom benne. Nem véletlenül emeltem ki pont az Interstellart: ez volt ugyanis az első olyan Nolan film, aminél nem ujjongva jöttem ki a moziból -csupán elégedetten-, de az idő ezt is helyretette és ma már az egyik legjobb sci-fiként tekintek rá.

A többi alkotása pedig egy páratlan életművet tesz ki, pedig még mindig milyen fiatal. S bár remekül nyúlt a Batman-hez, nekem az az őszinte véleményem, hogy a sci-fi az a műfaj, ahol ő igazán otthonosan mozog.

Nagy is volt a meglepetés, amikor lehullt a lepel a Dunkirk-ről (mindig kellemesen bizsergető időszak amikor az utolsó filmje óta már eltelt bő egy-másfél év, és már időszerű a következő témájának a leleplezése). Világháborús téma? Vajon miért? Mi a célja ezzel a Nolannek? (mert hogy van, az tuti – gondoltam én). Talán úgy gondolja, hogy itt az ideje bezsebelni azt az aranyszínű szobrot?

Miért választott egy alapvetően lerágott csontot, pláne egy olyan filmes, akit többek közt az egyedi ötleteiért szeretnek? Milyen víziója támadt, amiről úgy gondolta, hogy vászonra kell festenie?

Vagy tényleg csak egy Oscar-blöff az egész és úgy gondolta, hogy ezzel belenyúlt a tutiba?

Nos, bevált recepten ne változtass: ezúttal is válogatott a jól bevált színészei közül. Visszaköszön Tom Hardy, Cillian Murphy is, de jöttek neves ‘újoncok’ is, mint például Kenneth Branagh, vagy a nagy port kavart Harry Styles, akiről Nolan azt sem tudta ki fia-borja, egyszerűen csak meggyőző volt a castingon. Just Nolan things. Ami egy picit fáj, az az, hogy Caine ezúttal kimaradt – sokaknak persze ez nem nagy ügy, de nekem all-time kedvencem az öreg.

Az az igazság, hogy a szereplőgárda ecsetelését ezzel nagyjából le is tudtam, a helyzet az, hogy minden egyes karakter, minden színész, statiszta, mellékszereplő pontosan a helyén van és kifogástalanul hozza azt, amit kell. Igen, Styles is. Tényleg: mindenki.

Hogy ezt miért lehet ilyen könnyen letudni? Nos épp azért, amiért fentebb a vászonra festeni kifejezést használtam. A Dunkirk ugyanis merőben más, mint az eddigi Nolan filmek.

Ez egy vízió. Egy filmélmény. Egy vizuális katarzis.

A film alapja és helyszíne adott, én most nem mennék bele a történelemleckébe, ha esetleg valakinek kimaradt volna, akkor ide kattintva elolvashatja a Dunkerque-i történéseket. Mi is ide csöppenünk, egész pontosan három szemszögből is átélhetjük a háború borzalmait: földön, vízen és levegőben.

Nolan pedig zseniálisabban keveri meg a történéseket, mint eddig valaha. Precízen játszik az idősíkokkal, hogy aztán a szálak pont úgy kanyarodjanak, hogy összeérve egy tökéletes lezárást adjon az eddigi legjobb filmjének. Igen, azt hiszem le merem írni: ez eddig Nolan pályájának a csúcsa.

Még úgy is (vagyis inkább csak simán úgy), hogy a filmben alig van dialógus. Mindent a szemünknek és a fülünknek csupán Zimmer, aki úgy adagolja a feszültséget -amiből még a hangok nélkül is kijutott épp elég-, hogy ember legyen a talpán, aki fél óra elteltével még nem szorongatja a moziszék karfáját.

A látvány pedig egyszerűen elképesztő.

Úgy hiszem, hogy erre ma Nolanen kívül senki sem képes. Vannak jó rendezők, vannak kiválóak és van Nolan, aki ha hozzányúl valamihez, akkor az arannyá válik. A Dunkirk pedig ékes példája ennek, mert azt hiszem rajtam kívül még sokan kételkedtek benne, hogy a világháború téma jól fog elsülni. Pláne abban, hogy ennyire jól.



Azt hiszem ennyi az, amit közölni kell, már csak egy valami van hátra: ha idén csak egy filmet szándékozol moziban nézni, akkor az a Dunkirk legyen. Lehetőleg minél nagyobb vásznat válassz, úgy teljes az élmény. Én még pár hétig biztosan a hatása alatt leszek, aztán szép lassan elkezdem vágni a centit és várom a következő bejelentést: hogy vajon legközelebb mivel örvendeztet meg minket Nolan.

Értékelés:

[fb_button]

8
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
5 Comment threads
3 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
7 Comment authors
Gogo68PetiReng AvdrahcirKersner MátéDániel Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Péter
Vendég
Péter

A kérdésem, hogy objektív lett-e. Vagy a szokásos németgyalázást várjam?

Kersner Máté
Vendég
Kersner Máté

Caine szerepel a filmben, már ha nem is színészkedik, narrál az elején: ő adja ki a parancsokat a pilótáknak. Magyar szinkronnal a turpisság nem derül ki, de a lényeg, hogy nem maradtunk Caine-mentes Nolan film nélkül. 🙂

Reng Avdrahcir
Vendég
Reng Avdrahcir

Csak röviden: Nolan rajongóként azt mondom, h a legrosszabb filmje!

Peti
Vendég
Peti

Hihetelenül gagyi film,de komolyan! Azon meg csak röhögök,hogy a kritikusok mennyire istenitik,mert félnek a Nolan rajogók beszólásaitól ? Az év legsemmitmondóbb filmje,kétségtelen!

Gogo68
Vendég
Gogo68

Leszögezem, Nolan-Zimmer rajongó vagyok. De fájdalom, én is felemás érzéssekkel jöttem ki a moziból. Vitatkoznék a cikk írójával. Sajnos itt nem sikerült az idősíkokkal precízen játszani. Konkrétan van egy jelenet, ami annyira kilóg, hogy a film későbbi részét teljesen tönkretette számomra, mert egész végig azt vártam, mikor gyúl fényesség. De nem gyúlt. Zokon is vettem. Ettől függetlenül a film jó volt, tetszett, de többet vártam. Nekem az Interstellar a csúcs továbbra is.