Démonok között 2 kritika




James Wan legendát alkotott a 2013-as Démonok között filmmel, melyben megismerhettük a valaha élt Ed és Lorraine Warrent, akik a természetfelettivel hadra kelve segítettek a földi halandóknak. Amikor kijött az előzetes a második részről, mindenki felhördült – izgatottan és kicsit aggódva.
Az első rész hatalmas siker volt, maradandó nyomot hagyott bennem, amikor a baráti körömmel néztük meg. Így a megnyert közönség félelme részben érthető volt: annyi elrontott, pocsék folytatás volt már, ez vajon rendben lesz? Igen, nagyon igen.

Az előzetes hozta a szokásos sötét világot, természetesen démonok/kísértetek betippelhetően földi pokollá teszik egy család életét, ezzel eddig rendben is vagyunk, a körítés szép, finom – remélhetőleg. Két kedvenc spiritisztánk még mindig házasokként hajszolják a zavaró fantazmákat.

Mielőtt nekikezdek a történet bemutatásának, fontos javaslat: aki nem látta az Amityville-t, pótolja, gyakran utalgatnak rá a filmben, és be is emelik (illetve alapműnek tartom).
Amityville-be kérik szuper párosunkat, ahol Lorraine kap egy heads-upot, hogy talán – talán – le kéne állni, gyerekek, mert azért mindennek van vége, ti pedig jó ideje a vallási pinceszektor rezidenseinek töritek derékba a földi ténykedéseit. Wan ezzel olyat tesz, amit nem vártam, de remek eszköz: kellően nyomasztóvá teszi a film maradékát, a jumpscare-ek közti szünetekben is.
Bár a székszomszédom két sör elfogyasztásával próbálta fenntartani a macho image teljes látszatát, azért ő is, én is megugrottam néha.

Várható jelenetek voltak ugyan, de kevés, és ott is tudott fordítani, nagyokat.

Adott egy ötfős család, akik apuka segítsége nélkül tengődnek létminimum alatt egy rozoga házban. A legkisebb lurkó enyhe beszédhibával küzd hősiesen – dadog -, amivel be is lopta magát a legtöbb néző szívébe. Anyuka a film vége felé szimpatikusabb lett nekem, mint az elején, a többi gyerek nem lett annyira bemutatva, kivéve Janet – sejthető, miért?

Van egy szép visszautalás az előző filmre, ahol Lorraine-ről megtudjuk, hogy egyszer elvonult nyolc napra egy eset után, mert valami szörnyűt látott. Démonok, megszállt emberek jöhetnek? Akkor mi késztet arra valaki egy ilyen harcedzett személyt, hogy egy hétig étlen-szomjan-szótlan, bezárkózva vegetáljon? Most kiderül.
Amikor már úgy-ahogy megnyugszanak a kedélyek, hogy na, ennyi volt, tudok mindent, Wan, ezt elcseszted, na, ott sem jön még a stáblista. Szokatlan történeti fogás volt számomra, de lendületesen magával ragadta az egész közönséget. Valószínűleg a srácok a hátsó sorokban sikítottak olyat, hogy mindenki felnevetett (innen is bocs). Egyetlen olyan pontja volt az egész filmnek, amire nem fordítottak elég munkát – nem nevezem nevén, fel fogjátok ismerni (súgok: vizuális megoldásokkal spóroltak egy ponton).



Összességében engem majdnem sokkolt (a várt módon) a film, abszolút megérte a jegy árát. Csak ajánlani tudom minden horror-kedvelőnek, Wan atyánk megint magasra tette a mércét. De az az egy figura nagyon rosszul lett megcsinálva, szegény…(kalapos, többet nem mondok).
-Tartheno-
[fb_button]

5 hozzászólás

  1. Egyet kell, hogy értsek. Minden hozzávaló megvolt ami egy tökéletes Wan filmhez kell. Wan feszültséggel teli szakácskönyve ismét egy remeknél nyílt ki. Bár tény, hogy ott volt az az EGY bizonyos jelenet, ami számomra is kizökkentő és sajnálatos volt. Az addig a pontig kellemesen beállított feszültség faktor ott, mintha elpattant volna. Egy kis időre, mert ezután persze sikeresen visszatalált magához.
    Külön kiemelném Joseph Bishara zenei érdemeit. Már az első részt is az ő zsigerekig hatoló, csendesen a tudat egy setét zugába lopódzkodó vészterhes dallami kísérték, pontosan megfelelő mennyiségben és minőségben. Nem tolakodott előtérbe, hogy jelezze itt bizony most valami történni fog. Ellenkezőleg. Ott hömpölygött végig az ember tudatának bokájánál, és pontosan a megfelelő pillanatban süvített végig jeges fuvallatával a gyanútlan nézőn. Ez a színvonal, úgy érzem, egy cseppet sem adott alább.
    Mindent összevetve, teljesen megérte az árát, azt kaptam amit vártam, sőt egy-egy fordulatnál többet.
    Wan ismét bebizonyította, hogy bár az ismert klisé lapokkal játszik, de képes olyan módon keverni őket amivel még egy horroron edzett veterán pajzsán is megtalálhatja a rést.

    Reply
  2. A kalapos azért lett úgy megcsinálva, mert gyerekek mozgókép játékából mászott elő úgymond, és mint olyan a mozgása darabos… Tény, hogy gagyi volt így látszatra, de ne legyen már ilyen naív egy cikk író hogy “azért mert spóroltak a vizuális megoldásokkal”.

    http://graveofhorror.com/wp-content/uploads/2016/01/tent-in-the-conjuring-2.jpg

    http://www.shockmansion.com/wp-content/myimages/2016/01/etqet.jpg

    Reply
  3. Szerintem nagyon jó lett 🙂 remélem lesz folytatása mert teli volt izgalommal és röviden nagy szerű film.

    Reply
  4. Sziasztok !
    Tényleg jó volt főleg hogy manapság elég gyér kínálat horror filmekben !
    Véleményem szerint az első rész jobb volt !!

    Reply
  5. Amityville-ből melyiket? Van kb 10 film. Horror, terror, posession, etc. Talán a legjobb ha évszámban segít vki.. 🙂

    Köszönöm!

    Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .