Egy barátom ajánlotta figyelmembe S. Craig Zahler elsőfilmes rendezését a Csontok és skalpokat. Mielőtt leültem volna megnézni csupán annyit tudtam róla, hogy a horror és a western filmek jegyeit próbálja összemosni, valamint az egész jó kritikai fogadtatásokat vettem alapul. Sajnos azonban ez a film nem az általam elképzelt vérben tocsogó -néhol már-már gore-ba csapó- vadnyugatos mészárlást szállítja, hanem sokkal inkább egy lassabb tempójú dialógusokra és a karakterekre építő westernt.
Történetünk egy Bright Hope nevű városkából indul, ahol egy este egy gyanús csavargó jelenik meg. A helyi sheriff (Kurt Russell) és a csavargó között kialakult rövid párbeszéd során kiderül, hogy a csavargó nem olyan ártatlan, mint ahogy azt állítja ezért menekülőre fogja, amiért egy lábon lövés lesz a jutalma a sheriff által. A fogdába szállítása után, felkeresik a film másik főhősét Arthurt, aki éppen lábtöréséből gyógyulgat, hogy a férfi felesége lássa el az újdonsült rabot a cellájában. Azonban a fogdában másnap 3 személlyel kevesebben lesznek. A válságstáb nyomban össze is ül, majd a helyi indián professzor megállapítja, hogy a talált nyílvessző egy pár napi lovaglásra lévő kannibál indián törzshöz tartozik, akik valószínűleg elrabolták a fogdából az ott lévőket. A seriff, annak másod helyettese, a törött lábú Arthur, és a helyi beképzelt pisztolyhős John Brooder nyomban el is indul, hogy a segítségükre siessenek.
A karakterek felállítva, cél kitűzve, indulhat a skalpolás, lövöldözés és brutalitás. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A film innen egy párbeszédekre építő, karaktereket kibontó lassabb folyamot vesz fel, amin legnagyobb meglepetésemre nem érződik az alacsony költségvetés. Mind a jelmezek, tájak, sminkek beállítások egy valódi vadnyugati hatást érnek el. Itt kezdődik azonban a probléma, hogy nem igazán tudja eldönteni a mű, hogy western vagy horror, avagy mindkettő. Egy szimpla vadnyugati filmként megállná a helyét, azonban, horror filmként bukdácsoló lenne. A komótos karakterépítés elveszi a teret a feszültségteremtéstől, és se képekben se zeneileg sem kapjuk meg a nyugtalanság, feszültség érzését. A film utolsó harmada nem nyújt számomra már semmi meglepőt kissé előre kiszámíthatóvá vált nem volt benne semmi váratlan fordulat.
A szereplőválogatás erősre sikeredett, mindenki hozza a tőle elvárt szerepet. Kurt Russell nagyszerű sheriff, az Aljas nyolcas után simán letesz az asztalra egy kiváló alakítást.
Összességében a Csontok és skalpok inkább egy lassú, karakterközpontú western, mint horror. Nem sikerült olyan jól összemosni a két filmre jellemző zsánereket, és kissé keserű szájízzel fejeztem be művet, mely 2 óra hosszúságával majdnem unalomba kezdet fulladni.
-Dokki-
[fb_button]
Cifu
A film a karakterekről szól, a horror része pont inkább a gore rész szerintem, de ezek annyira nincsenek kihangsúlyozva (van talán két jelenet, ami tényleg erre koncentrál). Mint minimál költségvetésű western, szerintem zseniális a film, nem is tűnik fel túlzottan, hogy ha belegondolunk, kb. tucatnyi karakter van a filmben összesen, és még a csak egy jelenetben feltűnő szereplők is igen szépen teljesítenek (szegény Sean Young-ot sajnálom, hogy idáig jutott, de 40 felett tényleg kegyetlen a nőkkel Hollywood). Amiben teljesen igazat adok a kritikának, hogy egy fokkal feszesebbre lehetett volna vágni, és vagy 10-15 perccel megkurtítani a játékidőt. Úgy szerintem 8 vagy talán 9 pontot is érne, így viszont nálam 7/10.