Május elején volt szerencsém belefutni az It Comes at Night trailerébe, s bár már akkor magával ragadott az a két perc, utólag azt kell mondanom, hogy az előzetes egy icipicit becsapósra sikerült, bár gondolom nem véletlenül lett úgy összevágva ahogy.
Egy dologgal azonban rettentően őszinték voltak: mégpedig a videó végén felvillanó “Fear turns men into monsters” felirattal.
Megpróbálok annyira spoilermentesen írni, amennyire csak lehetséges, de a film szerkezetéből (és történetéből) adódóan ez teljességgel szinte lehetetlen. Így ha minden infómorzsát elkerülnél, akkor csak abban az esetben olvasd el a cikket, ha már láttad a filmet, vagy ha nem zavar az, ha ezt-azt megtudsz. No, a kötelező kört letudtam, lássuk mivel is van dolgunk.
Már a trailer cikke alatt szóba került a The VVitch, mint hasonszőrű horrorfilm – nos így, megtekintés után sem tudnék jobb hasonlatot mondani. Az It Comes at Night szerencsére nem operál ostoba jumpscare-ekkel, nem próbál ránk ijeszteni ostoba fordulatokkal, csupán szép lassan, könyörületet nem ismerve kúszik be a bőrünk alá és belülről birizgál, mígnem az összes szőrszál feláll a kezünkön.
Az igazán döbbenetes az a dologban -és erre a főcím után jön rá az ember-, hogy milyen kevés elég a feszültség megteremtéséhez, már ha hozzáértő ember kezében van a film.
Márpedig Trey Edward Shults író-rendező bizony hozzáértő. A sztori nincs túlbonyolítva -és aki teljesen el akarja kerülni a spoilereket, az most görgessen a legaljára a cikknek és lessen rá az értékelésre-. Adott egy erdő mélyén lévő házikó, ahol Paul (Joel Edgerton) él feleségével Sarah-val (Carmen Ejogo) és fiával Travis-szel (Kelvin Harrison Jr.). A kezdésként bemutatott családi idillt egy picit beárnyékolja, hogy épp a nagyapát segítik át a túlvilágra, majd biztos ami biztos még el is égetik az öreget.
Valami ugyanis van odakint. Valami, ami fertőz. Ami nem válogat.
Hogy életben maradjanak, ahhoz nagyon komoly óvintézkedésekre és szabályokra van szükség. Egy óramű pontossággal működő életre. Ebbe rondít bele egy betörő, Will (Christopher Abbott), akit látszólag (vagy valójában?) jó szándék vezérel: csak ivóvizet szeretne feleségének és fiának, akik jó pár mérfölddel odébb rejtőzködnek egy házban.
Paul hosszú vívódás után segít neki és magukhoz veszik Will-t és a családját. Bár elsőre kézenfekvőnek tűnik a felállás és többen könnyebben meg tudják védeni magukat, a helyzet mégis egyre csak bonyolódik. Már nem csak a kinti, sötét és kegyetlen ellenséggel kell megküzdeniük, de hamar rájönnek, hogy egymásban sem bízhatnak. Vagy csak a képzeletük szórakozik velük?
Ezzel persze még koránt sincs vége, de a történetbe ennél mélyebben vétek lenne belemenni. Nem kell tudnotok többet.
Nem is ez a fontos. Ami lényeges, az az, hogy Shults majdnem tökéletes filmet alkotott: ezt a horrort nevezem én igazán jó horrornak. Nincs félelmetesebb az embernél. Nincs félelmetesebb egy, a családját védő férfinál. Hát még kettőnél.
Az, hogy a film emellett nem operál hollywood-i klisékkel (és befejezéssel!) az csak hab a tortán. A casting telitalálat volt, mindegyik szereplő tökéletesen hozza, amit kell és az idegtépő hangulathoz a zenei (és zaj) aláfestés is pompás.
Az It Comes at Night azon kivételes horrorfilmek egyike, amit még azoknak is ajánlok, akik amúgy nincsenek oda a rettegésért. Mert ez az a fajta para, amit mindenkinek látnia kell.
[fb_button]
Tisztelet azért, hogy belefektetted az idődet és energiádat a cikkírásba, de az a baj, hogy az It comes at night NEM horrorfilm, csak annak lett reklámozva – engem is ez utóbbi fogott meg. Érdemes ránézni a rottentomatoes nézői tetszési indexére – 45%. Ez csupán egy igazi konkrétumok nélküli apokaliptikus jövőbe (erdei házba) helyezett családi dráma, ahol a fiúnak (Travis) rémálmai vannak a nagyapja szokatlan módon való elvesztése miatt. Többek között kapunk egy nagyon jól alakító Joel Edgertont, hibátlan operatőri munkát (beszarás, hogy milyen szépen is lehet bevilágítani és lefilmezni egy olyan teljesen hétköznapi látványt, mint egy házbelső!), egy zseniális első… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Számomra is egy kicsit ‘oversold’ volt a bevezető. És valóban nagyon jól összegyűjtötted a film erősségeit, de a gyengeségei mellett elmentél. Mert az alacsony cselekmény-intenzitás még elintézhető azzal, hogy “bélröpködés és fejszétzúzás nélkül is lehet horror egy film”, de nem csak az akció meg az erőszak hiányzik az It Comes at Night-ból, de a karakterek is. Egy drámához elég, ha a szereplők rettegve és/vagy szomorúan néznek, de melyik szereplő személyiségéről tudnánk egy összetett mondatot leírni? Még Travis és a kutya közti kötődést sem sikerült bemutatniuk, pedig egy olyan jelenet, ahol a nagypapa hűséges kutyája az unokát választja új gazdájául talán… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
note: a film kicsit csalódás volt, erős hangulat, szép képek, de igazából nem ad nagy megfejtést, sem pedig élményt, inkább csak sejtelem van, de borzongás alig, pedig a plakát alapján számítottam volna rá. a sok kérdőjel pedig nem annyira izgalmas, hogy rá akarjon kutatni az ember.