Szerző: liliness

A hentes, a k*rva és a félszemű (2017) – kritika

Az igaz történeten alapuló A hentes, a k*rva és a félszemű meglehetősen kreatívan dolgozta fel a fehérterrorista/sorozatgyilkos Léderer Gusztáv és neje életét, de ez nem menti meg a nézőt a pokoli kín átélésétől, amit a megtekintése okoz, sőt… A film azt a pár hónapot mutatja be, amíg a félszemű Léderer (Nagy Zsolt) és a mellé szegődő prostituált, Mária (Gryllus Dorka) vidéken bujkálnak, mivel Léd...[Tovább a cikkre]

Jumanji – Vár a dzsungel (2017) – kritika

Az 1995-ös Jumanji folytatása nem okoz csalódást azoknak, akik nem a Star Warsra akarnak beülni a moziban. Kétórányi súlytalan akciókaland, pihentető humorral. Pompás időtöltés, amíg megbocsátjuk szeretteinknek a bejgli felett egymás fejéhez vágott sértéseket. Személy szerint nem voltam nagy rajongója az eredeti Jumanjinak, gyerekként túl erőszakos volt, állatszeretőként túl kegyetlen, halló ember...[Tovább a cikkre]

Anyám! (2017) – kritika

Darren Aronofsky művei olyanok, mint az opera. Vagy nagyon tetszik és elborult zseniként könyveli el az ember, vagy nem, és azon tanakodik, hogy miért nincs elmegyógyintézetben. Középút, úgy tűnik, nincs, a kritikusok meg hol így, hol úgy fogadják. A rendező a Fekete hattyúval ugyan meglehetősen szelídre vette a figurát, de az anyám!-mal újra visszatért ahhoz a sokak számára érthetetlen káoszhoz, ...[Tovább a cikkre]

Trónok harca – 7. évad 4. rész – kibeszélő

Elértünk a 7. évad feléhez, és a sorozat a lezáráshoz közeledve, szokásához híven kezd igazán beindulni, úgy is mondhatnók: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Sok izgalmat és érzelmes pillanatot tartogatott a 4. rész, amit a következőkben spoileresen fogunk tárgyalni. A lélek húrjai a Stark család birtokán, Deresben pendülnek meg: Bran után, végre valahára Arya is hazaér. Jont ugyan pont elkerü...[Tovább a cikkre]

The Ranch (2016 -) –  sorozatkritika

Egy súlyosan diszfunkcionális család mindennapjainak lehetünk szemtanúi a The Ranch-et nézve, amit groteszk módon mégse drámai sorozatként sugároz a Netflix, hanem szitkomként. A 2016 tavasza óta futó műsor első 3 része érhető csak el az európai előfizetőknek, de ha valakinek a megalázó helyzeteken és a lelki terroron való kuncogás a zsánere, nekik jó hír, hogy a tengerentúlon már a 2. évad is lem...[Tovább a cikkre]

Valerian és az ezer bolygó városa (2017) – kritika

Luc Besson űrben játszódó kaland-scifije a Valérian és Laureline című francia képregénysorozat adaptációja. Az alapanyagot e sorok írója ugyan nem ismeri, de a celluloid változat elképesztően menő. Mivel a fiatal felnőtt kalandfilmek piaca már javarészt telített, az ember egyre kritikusabban szemléli az újabb jövevényeket, és sajnos kevés tud bármi érdekeset vagy újat szállítani. A Valerian, szere...[Tovább a cikkre]

To The Bone (2017) – kritika

Még egy melodráma az anorexiáról – szomorú, de sajnos így lehet leginkább jellemezni a Netflix július 14-én megjelent, Keanu Reeves és Lily Collins főszereplésével készült filmjét. A szintén mentális problémákról szóló, a nézőket igencsak megosztó 13 Reasons Why (kritikánk) után a csatornának jó lett volna egy erősebb darabbal előrukkolni, hogy komolyan vehetők legyenek később is ebben a zsánerben...[Tovább a cikkre]

A legjobb tinifilmek (2.) – A kínos 90-es évek

A Brat Pack felnövésével véget ért a tinifilmek aranykora (ami egyébként egy teljesen szubjektíven odaítélt cím), de szerencsénkre, a 90-es évek se szűkölködött témánkba illő művekben. Ezek a filmek stílusukban merőben mások voltak, mint a John Hughes-klasszikusok: nagyobb hangsúlyt kaptak a vígjátéki elemek, amik az alkotások nagy részében idétlenséget eredményezett, de elvétve akad olyan is, ame...[Tovább a cikkre]

A legjobb tinifilmek (1.) – 80-as évek, avagy John Hughes uralkodása

Tinifilm… Iszonyú ez a szó. Az angol ezeket a filmeket gyakran a coming-of-age jelzővel látja el, ami felnőtté válást jelent, ugyanakkor elég hülyén hangozna az is, úgyhogy jobb híján annál maradunk, ami van. A probléma ezzel a típusú megbélyegzéssel csak az, hogy ezek a filmek legtöbbször inkább drámák és/vagy vígjátékok, és a „tini” ebben az esetben nem műfaji jelző, mint a horror vagy a thrille...[Tovább a cikkre]

Grace and Frankie (2015– ) 3. évad – kritika

Harmadik évadához érkezett a Grace and Frankie, a Netflix sorozata, ami nem fél öreg embereket a szerelem minden aspektusáról beszéltetni. Az új évadra ugyan kicsit bepunnyadtak a karakterek, de még így is akadtak érdekes eszmefuttatások és remek poénok, amikért érdemes a sorozattal maradni. És lehet, hogy valami fura fétisem van, de vállalom, egye fene: Jane Fonda bomba nő státuszát újfent ki kel...[Tovább a cikkre]

Aloha (2015) – kritika

Az IMDb szerint ez a film arról szól, hogy egy exkatona (Bradley Cooper) visszatér karriere legnagyobb sikerének helyszínére, Hawaiira, ahol összetalálkozik régi szerelmével (Rachel McAdams), miközben váratlanul beleszeret a vérmes, a légierő által kirendelt partnerébe (Emma Stone). Ez első olvasásra egy teljesen standard romkomnak tűnik, de mindjárt kiderül, hogy miért nem az! Az Aloha iszonyú ro...[Tovább a cikkre]

Ne bántsatok, Csajok! – sorozat- és 6. évad kritika

A Csajok – micsoda meglepetés! – egy igazi csajos sorozat. Volt. Hat éve még arról szólt, hogy a szokásos hollywoodi máz nélkül megmutatta négy fiatal lány életét önmegvalósításuk és útkeresésük közben. A filmekben és sorozatokban rendszeresen idealizált New York-i életvitelt is próbálta egy árnyalattal realisztikusabban megjeleníteni – gyakorlatilag a Szex és New York fiatalabb, glamúrmentes vált...[Tovább a cikkre]