Vezércikk

Hóember (2017) – kritika

Mivel nem olvastam Jo Nesbo (úgy hallottam) nagy sikerű azonos című regényét, ezért tiszta lappal kezdhetett nálam a film (aki végigolvassa a kritikámat valószínűleg ebbe bele fog kötni…). Még ennek ellenére is vegyes érzésekkel hagytam el a gödöllői filmszínházat, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is, fentebbi állításomat rögtön pontosítanom is kell. A Hóembert ugyan nem olvastam, más...[Tovább a cikkre]

Szárnyas fejvadász 2049 (2017) – kritika

A sci-fi és a sci-fi adaptációk hosszú múltra tekintenek vissza. Asimov végtelennek tűnő sorozatán-, Lem klasszikus novelláin-, vagy az amerikai sci-fi írókon át, Hollywoodnak volt miből dolgoznia. Viszont a technikai korlátok miatt, nem kapkodták el a dolgot. Manapság, így 2018 felé dőlve, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő amikor egyáltalán nem létezett sci-fi a filmművészetben....[Tovább a cikkre]

Egyenesen át (2017) – kritika

Töredelmesen bevallom, az 1990-es Flatliners nem tartozik a kedvenc filmjeim közé. Néhanapján szembejön valamelyik filmes adón, előfordul az is, hogy ott ragadok előtte, de ilyenkor minden alkalommal ugyanarra a következtetésre jutok: jó-jó, de valahogy engem nem tud magával ragadni a történet. Pedig alapvetően az elképzelés jó. A halál témája minden embert megmozgat, hisz melyikőnk ne mélázna el ...[Tovább a cikkre]

Kingsman: Az aranykör – kritika (2017)

A Kingsman ügynökei visszatértek. A jól bevált angolság mellett azonban Amerika patriótái is helyet kaptak a vásznon. Lássuk, hogyan működik az új elegy és hogyan is jutottunk idáig. A titkosügynök filmek nem kis múltra tekinthetnek vissza. Mindenki kedvence, James Bond, már 1953-óta nyújt szórakozást az akció és a kém élet szerelmeseinek. 24 film, 6 színész és megszámlálhatatlan mennyiségű rosszf...[Tovább a cikkre]

Az (2017) – kritika

Őszintén szóval nagy bajban vagyok, mert nem volt rám hatással a film. Vártam, készültem rá, reménykedtem, de mint már oly sokszor, ez a vonat is padlógázzal húzott el az elvárásaim mellett. Sajnos azt gondolom, hogy Stephen King regényeiből igazán jó filmet talán nem is lehet készíteni. Persze próbálkozni lehet, hátha… de az Az részemről egy újabb strigula a “mi lett volna ha” k...[Tovább a cikkre]

Barry Seal: A beszállító (2017) – kritika

Hiába is tagadnám, betegesen vonzanak azok a történetek, amikben valaki egy ‘kisemberből’ a világ ura lesz. Na nem a szuperhősökre gondolok, sokkal inkább azokra, akik félelmet nem ismerve megragadják a lehetőséget és a veszély arcába röhögve végigviszik a lehetetlent. Hogy egy klasszikust idézzek, ilyen volt Tony Montana sztorija, és ilyen George Jung története is, amiből 2001-ben kés...[Tovább a cikkre]

Trónok harca – véget ért a 7. évad – kibeszélő

Elérkeztünk tehát az évadzáró epizódhoz, és a szokásoknak megfelelően igen eseménydúsra sikeredett ez a rész is. Igazán közel kerültünk tehát a végkifejlethez, és szokásainknak megfelelően ez alkalommal is spoileresek leszünk. A grandiózus tárgyalással kezdünk, amelynek helyszíne annyira tetszett Jeremy Podeswa rendezőnek, és operatőrének, hogy vagy négy kameraállásból meg is mutatta nekünk. A hel...[Tovább a cikkre]

Sokkal több mint testőr (2017) – kritika

A nyár utolsó nagy blockbustere is eljött: a Hitmans Bodyguard – vagy a magyar szinkronosok szerint, a „Sokkal több mint testőr” – berobogott a magyar mozivásznakra és egy kedves kis nyárzáró akciófilmet dobott elénk. Egy kis „motherf***errel” fűszerezve. A rendező, Patrick Hughes neve ismerős lehet – a Red Hill (2010), vagy a Feláldozhatók 3 (2014) stáblistájából. Annyi biztos, hogy az akci...[Tovább a cikkre]

Az Emoji-film (2017) – kritika

Amikor egy film előzetesét meglátjuk, mindig merülnek fel kételyek az emberben, ám az Emoji filmmel kapcsolatban talán ez volt az első reakcióm: “Ezt most miért kell?”. Rengeteg érdekes alkotás született már, mint filmből, mint meséből, amiknek az alapja inkább a reklám volt, mintsem a szórakoztatás (lásd Transformers, Angry Birds). Ezek a kételyek pedig a legtöbbször meg is pecsételik...[Tovább a cikkre]

A Setét Torony (2017) – kritika

A jó és a gonosz harca már évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A mitológiai- vagy bibliai elbeszéléseken át egészen a 21. század irodalmáig. Legyen szó angyalok és démonok csatájáról, vagy egyszerűen a hős morális értékrendjének kérdéseiről, mindig aktuális téma lesz. Egy olyan kifogyhatatlan kincsestár, amihez újra és újra visszatérhet az alkotó. Stephen King, a kortárs irodalom géniusza...[Tovább a cikkre]

Atomszőke (2017) – kritika

Charlize Theron már a 2005-ös Aeon Fluxban megmutatta, hogy az akciófilmes műfajban is megállja a helyét, amit a legutóbbi Mad Max filmben vállalt szerepével tovább erősített, a 2017-es nyár legütősebb blockbustereként beharangozott Atomszőkével pedig a korábbiaknál is nagyobbat robbantott. A berlini fal leomlását megelőző napokban a brit titkosszolgálat ügynökét, Lorraine Broughtont (Charlize The...[Tovább a cikkre]

Valerian és az ezer bolygó városa (2017) – kritika

Luc Besson űrben játszódó kaland-scifije a Valérian és Laureline című francia képregénysorozat adaptációja. Az alapanyagot e sorok írója ugyan nem ismeri, de a celluloid változat elképesztően menő. Mivel a fiatal felnőtt kalandfilmek piaca már javarészt telített, az ember egyre kritikusabban szemléli az újabb jövevényeket, és sajnos kevés tud bármi érdekeset vagy újat szállítani. A Valerian, szere...[Tovább a cikkre]