Bizalom kritika

Évek óta megy a poénkodás Nicholas Cage szerepei és filmjei kapcsán, persze okkal, a gond ezzel csupán annyi, hogy már nem igazán vicces a dolog. Mert legyünk őszinték: Cage ugyan nem a valaha volt legnagyobb, vagy épp legtehetségesebb színész, ugyanakkor számtalan olyan filmet szállított, ami emlékezetes maradt és ő egyike azon színészeknek, akit az ember azért szeret, mert szereti. Mert egyszerűen csak szimpatikus. Gondoljunk csak egy Arizonai ördögfiókára, vagy épp egy Con Air-re, egy Sziklára, vagy a Fegyvernepperre. Valami azonban eltörött ebben a karrierben és az elmúlt tíz évben egymást követték a gyengébbnél gyengébb alakítások, vagyis sokkal inkább a vállalhatatlan filmek, amikben Cage túlságosan nagy név volt (nevezzük ezt Bruce Willis betegségnek).

Egyfelől ez persze érthető: könnyen jött pénz, ráadásul évente többször – másfelől azonban nagyon veszélyes játék. Egy idő után ugyanis a név hozzásimul a filmekhez és pár év után már nem kapja fel a fejét a nézőközönség, ha Cage egy B-film főszereplőjeként tűnik fel, hisz szép lassan maga is B-filmsztárrá változik. Innen viszont nagyon nehéz és rögös út vezet vissza az A-listás sztárok világába, olyannyira rögös, hogy a legtöbb lecsúszott színész nem is tud visszakapaszkodni.

Mi pedig csak várunk, jönnek a filmek egymás után és mindnek úgy ülünk neki, hogy na talán most. Talán ez lesz az, amivel jön az áttörés. Talán a Bizalom lesz az, amivel Cage ismét megmutatja, hogy vele igenis számolni kell. Pláne úgy, hogy társnak Elijah Wood-ot kapta maga mellé, akinek még egyelőre jól cseng a neve, noha ő is megindult már a fent említett úton.

Nos egy dolog biztos: nem ez lett az új Fegyvernepper, a Bizalom nem az a film, ami miatt újra Nic Cage nevét zengi majd a filmes világ. Azonban azt is bátran le merem írni, hogy ez egy rettentően alulértékelt film(nek tűnik, ha pl. az Imdb pontszámot nézem). Oké, a lezárás tényleg nem volt túlságosan szerencsés, de ugyanmár. Ez a páros működik. Jól működik. Megvan a kémia, megvan a humor.

Na és az se utolsó dolog, hogy a forgatókönyv is össze van rakva. Okos, agyalós és kiváló egyvelege a vígjátéknak és a kriminek. Adott két senkiházi, akik apró kis mutyizásokkal toldják meg a fizetésüket a rendőrségnél, aztán egyszer beüt a nagy zsákmány, ők meg ugye azt hiszik, hogy kolbászból lesz a kerítés, de közben nagyon nem.

A pörgés pedig beindul, mi nézők egy pillantaig sem unatkozunk, ennél többet pedig kívánni sem lehet ettől a filmtől, mert ez nem akar vérkomoly lenni és nem is lesz az egy percre sem. Ismétlem: a vége nem feltétlen úgy zajlik, ahogy mi szeretnénk, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni a Bizalomnak. Jó forgatókönyv, remek alakítások, jól eltalált zenék – nálam ez így bőven a nézős kategóriában landol.

S noha ettől még nem változik meg a Cage-ről kialakult kép, ezt egy jó iránynak tartom. Nekem elég, ha simán csak jó filmeket szállít. Mert már ez is hatalmas előrelépés.
[fb_button]