1989 és 2001 között, 11 évadon át futott az a sorozat, ami a most harmincasok legtöbbjének egyik meghatározó fiatalkori élménye volt. Majdnem azt írtam, hogy az a széria, ami David Hasselhoffot ismertté tette, de ezt a címet inkább meghagyom a Knight Rider-nek.
Szóval a Baywatch volt a sorozat, amit a fiúk a vízi mentő lányok, a lányok pedig a vízi mentő fiúk miatt néztek. No és persze a kiválóan megírt dialógusok, a feszült történet és az amerikai álom tengerparti megtestesülése szögezte le hétről-hétre a nézőket. Nem, természetesen nem, sokkal inkább az a helyzet, hogy a Baywatch jókor volt jó helyen: egy olyan időszakban futott, amikor nem volt Netflix, nem taroltak az HBO sorozatok, nem ontotta a CW magából a szép emberekkel teli kreálmányait.
Volt egy Baywatch, volt egy David Hasselhoff, egy Pamela Anderson, Alexandra Paul… a neveket akár holnap reggelig sorolhatnám. Eyecandy eyecandy hátán – nagyjából ennek köszönhette a sikert.
Ennek a korszaknak azonban vége. Mára már minden egy kattintásra elérhető, senki ingerküszöbét nem foga birizgálni pár vízi mentő lassított futkosása. 2017 van, a világ iszonyatosan nagyon fordult az elmúlt másfél évtizedben.
Épp akkorát, hogy Hollywood görcsösen támasztja fel az egykor sikeres címeket, most épp Mitch Buchannon és kompániája a soros.
Ezúttal azonban nincs Hoff, nincs Anderson, sőt, a stílus is változott. Van cserébe egy Dwayne Johnson, egy Zac Efron, pár altesti poén, pár kínos jelenet, no és egy krimi szál.
Ennek megfelelően aki ugyanazt az élményt keresi most a moziban, mint amit anno a televízióban megkapott, az csalódni fog. Pedig összességében nem lett egy rossz mozi a Baywatch, bár sokkal könnyebben tudom bántani, mint dicsérni. Ennek a legfőbb oka, hogy az egész túlságosan bátortalan, és nagyon meg akar felelni az elmúlt évek vígjátéksablonja által támasztott igényeknek.
Azaz: pontosan azt kapod, amit a kissé pesszimista éned vár. A Szikla éppúgy hozza saját magát, mint Zac, mindkettejük az elmúlt évek szerepeit ültették át Mitch Buchannon és az olimpikon Matt Brody karaktereibe. Ez pedig egyfelől -sajnos- teljes mértékben érthető, másfelől sajnálatos.
Mert -és most nem fogom elkezdeni felsorolni az elmúlt 4-5-6 év egy kaptafára készült középszerű, felejthető vígjátékait, ugyanis biztos vagyok benne, hogy bármelyikőtök álmából felkeltve tudna mondani egyből egy tucatot- amíg ezt a fogyasztók beveszik, addig egyre kevesebbszer lesznek merész vállalkozók, akik eltérnek a biztos és biztonságos recepttől. Azaz attól, hogy végy két-három jól bevált vígjátékszereplőt, építs köréjük egy nem túl bonyolult történetet, fejeld meg pár klisés-kínos poénnal és voilà. Kész a film. Hát még ha a kezedben van egy ismert márka, na akkor aztán tutira pluszos lesz a végeredmény, a többi meg… végül is kit érdekel?
Nos így van ez most is. A recept a már jól ismert végeredményt produkálta: míg a kezdés egy bátor felütés, addig a folytatás nagyon hamar a felejthetőségbe temetkezik.
Körmönfont, díszes mondat lett, de ettől még értitek a szomorú tanulságot: ott volt a lehetősége, hogy csináljanak egy sírva röhögős tengerparti futkosós – jócsajos vígjátékot, ehelyett egy kommersz átlagökörséget gyártottak. Mert ez a tuti. Ez hozza a lóvét.
Az eredeti sorozat ugye nem volt egy kimondott vígjáték – és akkor még finoman fogalmaztam. Azt a stílust (ami tulajdonképpen a semmi nyújtása kétszáz epizódon keresztül) nem igen lehetett nagy vászonra vinni, de akkor könyörgöm… ha komédiát csinálunk a Baywatchból, akkor azt miért nem lehet emlékezetesre? Miért nem lehet kihasználni a helyszín, a karakterek és a név adta lehetőségeket?
És legfőképp, ha már Seth Gordon-t bízták meg a rendezéssel (Förtelmes Főnökök), akkor miért volt szükség egy krimi szálra (ami még csak nem is érdekes) egy olyan filmben, aminek az lett volna a dolga, hogy görbe tükröt állít egy klasszikusnak és nevettet? Ehelyett klisés, és többször is kínos poénokkal operáló tucatvígjáték.
Félre ne értsetek, simán végig lehet nézni, sőt, helyenként el lehet rajta nevetgélni, pont, mint akármelyik hasonszőrű társa esetében. Ráadásul Dwayne Johnson tényleg lubickol ebben a szerepben (is), ő az, aki miatt azt tudom mondani, hogy érdemes rászánni azt a szűk két órát.
De összességében nem több ez kihagyott ziccernél, egy bátortalan -és ennélfogva teljesen szükségtelen- Baywatch felélesztés ez, amire maximum haraggal fogunk visszagondolni pár hónap, vagy év múlva.
[fb_button]
Szívesen olvasnék több olyan kritikát ezen az oldalon, ami nem a fikázásról szól… Sajnos az van, hogy amikor meglátom, hogy van egy új filmről itt egy kritika, akkor szó szerint félve nyitom meg a linket. A probléma nem a kritikával van, hanem azzal, hogy nem konzekvens. Ugyanis néztem már meg filmet, amit a szerző lehúzott, pedig igen jó volt, meg néztem meg már filmet, ami tényleg szar volt, és a szerző azt is lehúzta – jogosan. Sajnos számomra az itt olvasott kritikák nem adnak támpontot, hogy egy filmet érdemes megnézni avagy sem. Pedig olyan jó lenne… Ez a film például… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>