Amikor kialszik a fény kritika




A filmtörténelemben már jó párszor előfordult, hogy egy-egy sikeres rövidfilm készítője megkapta a lehetőséget (és a pénzt) hogy az ötletét egész estés változatba ültethesse és nagyvászonra menjen vele. Ehhez persze elsősorban szükségeltetik valami olyan alapanyag, amiben van elegendő kraft ahhoz, hogy ne csak pár percben működjön, hanem másfél órában is.

David F. Sandberg 2013-as, mindössze 3 perce Lights Out című rövidfilmjét erre alkalmasnak találták (ha anno esetleg kimaradt volna, akkor ide kattintva pótolhatjátok), utólag azt kell mondanom, hogy nem érdemtelenül. Mármint jogos, hogy meglátták benne a fantáziát, mert bár iszonyatosan rövid, ügyesen felépíti a feszültséget ennyi idő alatt is, a végén pedig szemlesütve el kellett ballagnom egy tiszta alsóért. Néha azonban előfordul, hogy ami elméletileg jól kellene működjön megfelelő költségvetés és idő mellett, az mégsem áll össze igazán. Az Amikor kialszik a fény pontosan ilyen.

Nem, nem azért, mert nem volt elegendő potenciál az alapban, nem ez a hiba. Az első és legnagyobb gond azzal van, hogy jó horrort (pláne ilyen “egyszerűt”) nagyon nem könnyű csinálni. Míg Sandberg ezt két és fél percben home project keretein belül jól megoldotta, addig a szűken vett másfél órához már kevés volt a rövidfilmes pályafutása (ehhez nem árt egy Wan szintű gyakorlottság és tapasztalat).

Ami azért is érdekes, mert a film második legnagyobb hibája épp az, hogy a rendelkezésre álló jó 80 perc semmire sem volt igazán elég. Nem mutatja be a főszereplőinket, nincs elegendő háttér információnk, ezáltal az egész szituáció életidegen (most nem nem a horror részére gondolok, az persze hogy az) a szereplőink hol papírmasék, hol felnőttként gondolkozó és viselkedő gyerekek. Így pedig nehéz, nagyon nehéz együtt izgulni velük, pláne értük.

De legalább a feszültség a helyén van – mondhatnám, de sajnos nem mondhatom. Ez a része is csak rövidfilmként működött jól: a jumpscare-ek nagy része előre kiszámítható és a legkevésbé sem eredeti, bőr alá kúszó folyamatos feszültségről, netalántán hátborzongató fordulatokról pedig ne is nagyon álmodjunk, a Lights Out ilyesmiket nem tartogat.

Bizonyos szempontból mégis dicséret illeti az egészet, mert egy rövidfilmből sarjadó elsőfilmnek ez bizony közel sem volt rossz. Csupán annyi a probléma, hogy képtelen kitörni a tucat-kommersz horrorfilmek táborából – nincs rá okom, hogy azt mondjam: ezt nézd meg és ne a másik száz közül válassz valamit kedvedre.


Ezzel azonban alapvetően nincs baj, csupán némiképp csalódást jelent. De minden jól sikerült rövidfilmből sajnos nem készülhet zseniális egész estés borzongás.
[fb_button]

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .