Virsliparti (2016)




Összeállt a szokott banda, hogy ezúttal is bedobják elénk a humorbombát: Seth Rogen és barátai már a sokadik alkalommal örömködnek együtt, egy jól összeszokott társaságról van tehát szó, akik hol tényleg nagyon jól elkapják a fonalat, hol inkább az érződik, hogy ők maguk ugyan remekül szórakozhattak, de aki ezt csak nézi, annak nem olyan jó buli.

Ezúttal azonban húztak egy merészet – még saját magukhoz képest is. Most ugyanis nem ők bolondoznak a kamerák előtt, hanem egy animációs film keretében feszegetik a józan ész határait. A virsliparti előzetese egy igazi wtf pillanat volt sokunk életében, félő volt azonban, hogy a puskapor nagy részét ellőtték abban a három percben és marad egy öncélú gusztustalankodás, vagy ami még rosszabb, egy unalomba fulladó amúgy elmés alapötlet.

Miszerint a hipermarketben található minden étel él és érez. A zöldségek, konzervek, de még a hotdog kifli csajok és hozzájuk tartózó virslijeik is csak azt várják, hogy a két lábon járó istenség mikor választja ki pont őket és teszi bele kosarába, hogy végre meginduljanak végzetük felé. A bájos elemózsiáknak fogalmuk sincs arról, hogy valójában mi várja őket a nagyvilágban: lobogó víz, éles kések és erős harapások… maga a horror és a kínokkal teli vég.

Főszereplőink -nem meglepő módon- a virslik, de kalandjaik során számtalan mellékszereplővel együtt harcolnak az életben maradásért és a bolt felszbadításáért, mely küzdelem bizony kemény áldozatokat követel és nem egyszer virslitől szokatlan húzásokat.

A Virsliparti egy tömény agyfa**. Nem annyira súlyosan elborult, mint esetleg az elsőre várnánk, de ahhoz épp eléggé, hogy néha megálljon a szánkban a falat (a végén lévő kellően hosszú szerelmi jelenet pedig must see), ugyanakkor a poénok legjobbjait (azt, hogy jelentős részét, azt azért nem mondanám) valóban ellőtték az előzetesekben.

Ami marad, az inkább egy igen furcsa kalandfilm (milyen szépen fogalmaztam) a szokásos tanulságokkal és mondanivalókkal, kellemes formában tálalva. Egy szó, mint száz, amit próbálok finoman körbeírni az az, hogy bár bizonyos tekintetben gusztustalan, néha eléggé morbid és fekete, összességében egy jó kis mozi lett a Virsliparti és nem azért, mert ezt is meg merték csinálni, hanem azért, mert jók a karakterek, a cselekmény kellően halad, a humor a helyén van, a lezárás pedig parádés.


Ha pontoznom kellene valahol egy gyengébb hétpertíz környékén állna meg, de csak azért, mert voltak azért üresjáratok, unalmasabb percek. Mindent összevetve több, mint elégedett voltam a filmmel, meglepő, hogy ennyire tudott tetszeni.
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .