Transparent: a második évad




Ha valakinek azt a nevet mondjuk, hogy Jill Soloway, akkor maximum a Six Feet Underhez tudja őt kapcsolni. Persze több sorozathoz és filmhez is köze volt, de valószínűleg ez az egyetlen, ami emlékezetes is maradt. Azonban 2014-ben az Amazon Studios úgy döntött, hogy berendelik –hozzáteszem az írónő saját élményein alapuló- sorozatát. Ezzel pedig megkezdődött az Amazon sorozatgyártása, és egyben Jill Soloway karrierjének hatalmas ívelése.
Kezdeném is a sorozat legnagyobb pozitívumával: egy nagyon nehéz témát feszeget, olyat, amiről talán még egy film sem nagyon szólt, és képes mindezt úgy tálalni, hogy közben nem érezzük azt, hogy besokkalnánk tőle. Nem. Minden rész után úgy érezzük, hogy még hiányzik nekünk valami, és csak folytatnánk a nézését. Mert a sorozat környezete, szereplői annyira ismerősek, hétköznapiak, hogy a szívünkhöz nőnek, és nem akarjuk őket elengedni.
tr1A szereplők. Mindannyian egytől-egyig zseniálisak, mindenkire egyforma időegység jut. Habár a történet első hallatára úgy tűnik, hogy a főszereplő itt Maura, nagyot tévedünk. Akár minden másik családban, nincsenek főszereplők, sem mellékszereplők. A karakterek csak élik a mindennapjaikat, és bár nagyon sokat hibáznak, nagyon sok rossz dolgot tesznek, nem hagyjuk őket cserben. Csak folytatjuk a sorozat nézését, közben talán nem értünk egyet a szereplők cselekedeteivel, de nem ítéljük el őket. Valószínűleg azért, mert a sorozat úgy adja át számunkra a történetet, mintha mi is ott lennénk velük. Mintha mi is e család tagjai lennénk.
A színészek játéka fergeteges. Jeffrey Tambor, Gaby Hoffmann és Judith Light triója bearanyozza számomra az egész sorozatot. Mindannyian annyira profin, annyira meggyőzően alakítanak, hogy azt izgalmas nézni. Főleg Gaby Hoffmann, akinek a karaktere a sorozat talán legjobban eltalált szereplője. Hiszen kellően furcsa, titokzatos, különc és vicces.
Az írás és a rendezés eszméletlen. Olyan színeket és hangokat használ, ami kellően tudja ábrázolni a sorozat hangulatát. Egyszerűen látni lehet az egész sorozaton, hogy mennyi időt és munkát fektettek bele. Érezhető továbbá az is, hogy mennyire fontosak számukra a nézők gondolatai, és az, hogy a néző örömmel üljön le a képernyő elé.

A sorozat számomra igazából szinte tökéletes. Az egyetlen negatívumként talán az egyik pozitívumot tudom felhozni. Hiszen a téma annyira különös, és annyira szokatlan, hogy talán a nézők többségét hidegen hagyja, vagy akár el is üldözi. Egy nagyon vékony társadalomrétegről szól, amivel igazából nagyon kevés ember is foglalkozik. De hogy őszinte legyek, szerintem a sorozat azokról az emberekről is szól, akik képesek felvállalni önmagukat. Tehetik ezt akár időskorban, felnőttkorban, vagy akár fiatalkorban is.
tr2A pozitívumok mellé fel kell még sorolnom a főcímet. Annyira tökéletes, olyannyira eltalálták, hogy hallatára különös érzelmek törnek elő bennünk. Kellően megadja a sorozat hangulatát. Egy dolgot mondhatok hozzá még: nem véletlenül lett ezé a sorozaté a legjobb főcím az Emmyn a tavalyi év folyamán…
A 2. évadról igazából nem szeretnék túl sokat írni, csak azokat a dolgokat, amik változtak, hiszen a minőség semennyire sem romlott, sőt igazából még emelkedett is. Kezdeném egyből azzal, hogy a sorozat főszála igazából már nincs is annyira jelen, mint a kezdetekben. Hogy őszinte legyek, ez remek egy megoldás, hisz az életben is így van: vannak meghatározó pillanataink, mérföldköveink, de sosem az határozza meg az egész életünket. Újabb és újabb eseményekben vagyunk jelen, és az élet továbbhalad, életünk könyvének fejezetei pedig tovább gyarapodnak. A másik meghatározó változás a flashback-szál volt. Míg tavaly arról kaphattunk visszapillantásokat, hogy Mort hogyan lépett eme változás ösvényére, addig idén a család gyökereit vizsgálták meg. Előtérbe kerültek az indokok, hogy miért is kellett a Pfefferman-családnak Amerikába költöznie, és hátrahagyniuk a múltjukat.



Összegezve:
A Transparent egy igazi gyöngyszem. Minden a helyén van, mindenhez finom kézzel nyúlnak hozzá, mindenből a legjobbat akarják kihozni. Nem tudnám ajánlani mindenkinek, sőt az igazság az, hogy egy nagyon szűk rétegnek csak. Annyira kényes témákat feszeget, hogy rengeteg embernek már attól is elmehet a kedve, ahogyan meghallja a sorozat történetét. Viszont akik szeretik a nem hétköznapi vígjátékokat, az mindenképp próbálja be. Hiszen nagyon könnyen be tud rántani, hogy aztán bekapjon, megrágjon, lenyeljen, megemésszen, és végül kiköpjön…
9/10
-Kolos-
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .