Tiszta szívvel kritika

A honi filmgyártás nem kényeztetett el minket akcióvígjátékok tekintetében. Van ugyan egy Argo (meg egy Argo 2), és a nyolcvanas évekből is tudunk példát mondani, de ezzel a lista nagyjából ki is fújt. Till Attila ebbe a meglehetősen nehéz fába vágta bele a fejszéjét, s bár őszinte leszek: magam sem hittem, hogy így lesz, de első suhintásra ketté is vágta azt.

Pedig a Tiszta szívvel duplán merész vállalkozás volt. Amellett ugyanis, hogy az akcióvígjáték bár könnyű témának tűnik, épp ellenkezőleg, hihetetlen nehéz, főszereplőink zöme teljesen amatőr színész. Kockázatos döntés, merész húzás, de utólag már könnyű okosnak lenni: mert ez most bizony bejött.

Főszereplőink kerekesszékesek. Rupaszov (Thuróczy Szabolcs) az ex tűzoltó, mindenét elvesztve már csak az élet örömeinek él. Nők, bulik, minden ami belefér, a rávalót pedig úgy szedi össze, hogy elteszi láb alól azokat, akiket a szerb gengszter főnöke likvidálásra jelöl.
Az élet pedig úgy hozza, hogy Rupaszov mellé szegődik segédnek Zolika és Barba papa (Fenyvesi Zoltán, valamint Fekete Ádám), a két fiatal a mozgássérültek intézetéből, akik addig nem sokat láttak a világból, amely most kinyílik előttük – ezzel együtt azonban megmutatja veszélyes arcát is. A főnök ugyanis nem nézi jól szemmel az újdonsült triót és kiadja a parancsot: Rupaszovnak el kell tennie láb alól a fiúkat.

Nem ragadnék le az unalomig elcsépelt magyarozásnál, mert a Tiszta szívvel bármilyen viszonylatban megállja a helyét. Az persze külön öröm, hogy kis hazánk produkciója, de nem ebben rejlik a sava borsa. Amiért tulajdonképpen csak dicsérni tudom Tilla filmjét (hozzáteszem a Pánik és a Csicska is remek volt, legalábbis én nagyon szerettem) az az, hogy rendkívüli pontossággal egyensúlyozik határokon.

A mozgáskorlátozottság, mint helyzet, a filmben egyetlen pillanatra sem öncélú hatásvadászat (és itt jegyezzük meg, hogy Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám valóban kerekesszékesek). Sem Tilla, sem a karakterek, sem a történet nem helyez rá dokumentarista hangsúlyt, nem érezzük a nyomást, nem kell azért szeretni, sajnálni, búslakodni, mert mozgássérült egy-egy karakter. Ugyanígy remekül egyensúlyoz a krimi-vígjáték-akció hármas vonalán. A remek humor mellett (és itt megint csak megállnék: a dialógusok zöme egyszerűen zseniális. Szokatlanul, meglepően zseniális.) megvan benne a feszültség, de csak a kellő pillanatban, a kellő ideig, így tud könnyed lenni, miközben mély és komoly is egyszerre. Az akciójelenetek jól kivitelezettek, s a fordulatot is megkapjuk a végén; ez is rendben van, noha talán kissé túlságosan kiszámíthatóra sikeredett – mindenesetre fordulatnak jó nagy, az vitathatatlan.

A szereplőgárda előtt le a kalappal – és itt elsősorban az amatőrökre gondolok, döbbenetes, hogy játékuk simán kenterbe veri a minden filmben felbukkanó magyar színészek zömének alakítását. Thuróczy persze zseniális, épp úgy, mint mindig.

Tilla filmjében tényleg ott van a tiszta szív, és ezt most nem bátorításból, vagy hazaszeretetből írom (sőt, le kell lombozzak minden trollt, még csak nem is fizetett hirdetés), hanem teljesen őszintén. A Tiszta szívvel megdöbbentően jó film lett.
[fb_button]