A dán lány kritika

2010-ben lenyűgözőt alkotott Tom Hooper A király beszéde című drámával, amiért a 2011-es Oscar-gálán meg is kapta a legjobb filmnek járó elismerést. Azóta a rendező filmjei tovább szárnyalnak az elismerések tekintetében. 2012-es A nyomorultak című filmje számos Oscar díjat bezsebelt több kategóriában is. Tavaly ismét egy kiváló művel állt elő a rendező, A dán lánnyal, ami idén szintén kapott egy szobrocskát, igaz „csak” a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat.

A dán lány egy jellegzetes Tom Hooper film, a rendező kézjegye lépten-nyomon fellelhető rajta. Már a témaválasztásnál szokatlan vizekre szokott evezni a rendező. A király beszéde című műnél egy dadogó király lelki kálváriája után most egy festő lelki vívódásának lehetünk tanúi, aki férfiból nővé alakul át. Ez esetben annyi plusz töltete van e témának, hogy könnyen átcsaphatna a film megbotránkoztatóvá, polgárpukkasztóvá a szexualitás jelenléte miatt. De szerencsére Tom Hooper nem azok a rendezők közé tartozik, akik egy ilyen témájú mozinál tele pakolják a filmet minél több meztelenséggel, szexualitással csak, hogy minél meghökkentőbb legyen az. Természetesen egy kevés meztelenség e műben is jelen van, de a lehető legkevesebb és az ok is szolidan vannak ábrázolva, hogy minden típusú, korosztályú néző számára befogadható legyen. Ugyanakkor ezeknek a jelenetek igen komoly jelentéssel is bírnak a történet szempontjából. A film első negyedében főszereplőnk, Einar a hálószobába lépve feleségét meztelenül találja, aki csábítóan kezdi el őt vetkőztetni és érzéki éjszakára invitálni. Ez a jelenetsor jól kifejezi mindazt, hogy menyre is keserves Einar „betegsége” és menyire elvetemült témát boncolgat ez az alkotás, ugyanis ebből a jelentből tisztán érződik, hogy Einarnak van a világon a legnagyszerűbb felesége minden szempontból és ez a momentum jól ellensúlyozza azt a borzasztó tényt, hogy Einar nővé akar válni. Felmerül a kérdés a nézőben, hogy miért? A világ legszebb felesége az övé és minden másban is tökéletes partnerek az életben.

Ehhez hasonló igen kontrasztos jelenségekkel bővelkedik ez a mozi, ami megadja az alaphangulatot és kialakítja azt a leírhatatlan szívszorító és egyben érthetetlen jelenséget, hogy Einar egy tökéletes házasságban élő férfi és egyben kiváló festő minden vágya, hogy nővé válhasson.

Persze, ahhoz, hogy ez a jelenség igazán értelmezhető legyen a feleséget alakító, Alicia Vikander kiváló alakítása is kell. Gyakorlatilag ő viszi a hátán az egész filmet. Az ő karaktere és az ő színészi teljesítménye nélkül valószínűleg, csak egy semmit mondó unalmas dráma lenne ez, amiben egy férfi nőnek öltözik és siránkozik. A feleség, vagyis Gerda belső vívódása teszi értelmezhetővé min is megy keresztül Einar. Végig ott van főhősünk mellett egy ellentétként, ami mindig eszébe juttatja a nézőben, hogy menyire megborult az elméje Einarnak. Nem csoda, hogy a színésznő Oscar díjat kapott ezért a lehengerlő alakításért, hiszen igazán páratlant alakít. Azért Eddie Redmaynet se szabad leírni, ő is hozza a megfelelő formát Einar szerepében, de Alicia Vikander egyértelműen felülmúlja őt.

A dán lány, lévén, hogy Tom Hooper film más jellegzetes kézjegyet is hordoz a témán és történetmesélésen kívül. A képi világ is nagyban hasonlít A király beszédében és A nyomorultakban megszokotthoz. Szemet gyönyörködtető, kifinomult, részletes, a kor jellegzetességeit kiemelő képi megjelenítéssel találkozunk itt is. Ez értendő a díszletekre, színekre, jelmezekre, sminkekre egyaránt. Persze mindehhez a kiváló beállítások is hozzájárulnak. Forradalmi megoldásokat igaz nem vonultat fel a film e téren, de az adott jelenetekhez jól átgondolt, kifejező beállításokkal találkozhatunk, ami szintén jellemző Tom Hooper munkásságára. De azért a zene is sokat dob a mű kifejező erején, hangulatán. Érzelmekkel teli, drámai zenék csendülnek fel a filmben, amik tovább fokozzák Einar és Gerda párkapcsolati problémáit, és Einar betegségét.

Tehát A dán lány egy újabb nagyszerű alkotás Tom Hoopertől, ami szokás szerint minden apró részletét tekintve igazán kifinomultra, érzelmekkel telire sikerült. Bátran ajánlom a rendező rajongóinak, mert nem fognak csalódni most sem, de mindenki másnak is, mert egy könnyen emészthető művészfilm ez.
-E.T.-
[fb_button]